Portfóliók

(Megjelent a Pep! magazin 2008 téli, Fétis-számában.)

Kanehara Hitomi: Pirszinget a kígyónak, Spiegelmann Laura: Édeskevés – tele vannak szexszel és partizással, ezek a regények mégis a (remélhetőleg) fiktív önostorozás minősített esetei. Közös nevezőjük, hogy jobb elolvasni őket, mint szerepelni bennük, hiszen előbbihez nem alapkövetelmény a mazochizmus. Ráadásul további előny az olvasónál: levonhatja a tanulságot, és eldöntheti, ki a lúzer.

A Pirszinget a kígyónak című japán regény központi figuráját, Luit vonzani kezdik a pirszingek. A lány elhatározza, hogy ő is szerez egyet, aztán pedig türelmetlenül várja, hogy a lyukat tovább tágítva egyre nagyobbra cseréltesse az ékszert. Hirtelen támadt vonzódásának kiindulópontja, hogy megismerkedik egy bizarr külsejű fiúval, Amával, akinek kígyónyelve van. Lui elbeszéléséből nem sokat tudunk meg bűvöletének okáról, de egyértelmű, hogy egyszerre kattan rá dolgokra és emberekre. Azért akar magának is kígyónyelvet, mert annyira imponál neki kígyónyelvű Ama, és, miközben járni kezd a fiúval, aki összeismerteti a pirszing- és tetoválómester Sibával, újabb kísértések bontakoznak ki előtte.

Lui döntései, anélkül, hogy a lány ezzel tisztában lenne, a függés lélektanát vázolják fel. Minél kevésbé gondolkodik el rajta, hogy miért épp azt szeretné olyan nagyon, amit kinézett magának, annál mechanikusabb döntéseket hoz meg. A szenvedélynek ugyanezt a lebilincselő, de gépies karakterét fedezi fel egy idén ősszel megjelent, autentikus, vad és kompromisszummentes, de elejétől végéig csúcsminőségű budapesti piás regény, az Édeskevés. Luival kapcsolatban, aki bőséges adag szexen, depresszión és testátalakításon keresztül sodródik a teljesen ismeretlen, de idegenségében is tutira lehangoló jövő felé, eleinte fel sem tűnik az olvasónak (mert tulajdonképp a lányban sem tudatosul), hogy nem tud meglenni ivás nélkül. Az Édeskevés jóval rezignáltabb, de hasonlóan kiszolgáltatott beszélőjéről ez nem mondható el: vele kapcsolatban a felütésszerű indítás révén rögtön evidens lesz, hogy pia- és szexfüggő. Ő is rabja saját életmódjának, és csak nagy nehezen tud változtatni szokásain, de számára részegség és józanság kétféle, váltakozó tudatállapotot jelöl, amelyekhez drasztikusan eltérő lehetőségek és érzetek kapcsolódnak. Lui közege ezzel szemben figyelemreméltóan egynemű: önismerete hézagos, és alig érez kíváncsiságot saját dolgai iránt, ezért az önkifejezés számára jóformán kizárólag tudattalan megnyilvánulásokban merül ki. Teste, illetve érzékei veszik birtokba azt a táguló birodalmat, ahonnan gondolatai teljesen kivonulnak.

Sok közöset találhatunk Kanehara Hitomi és Spiegelmann Laura beszélőinek világában, hiszen utóbbi hiába van sokkal több mindennel tisztában önmagával kapcsolatban, mint Lui, ha neki sincs önbecsülése. A két könyvből összességében kiderül, hogy saját képességeink, lehetőségeink és kiváltságaink méltó értékelése a biztosíték, ha ez megvan, akaratunk is saját érdekeink szolgálatába fog állni, enélkül viszont talán szenvedélyes izgalmakon röpít keresztül, de ezeket válogatás nélkül kell megélnünk, és azt sem tudjuk befolyásolni, hogy mi lesz a végállomás.

Kapcsolódó anyag:
"...valami különös édesség..." Interjú Spiegelmann Laurával
2009. december.
prae.hu.
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2442