Gondolat
Szeretem azt a csendet,
mit magadban hordasz,
mély eszméid közt
féltett rended oldalát,
mely néha meggyötörve,
bús szenvedéllyel
szövi körbe önmagát,
és szeretem azt a szót,
mit ajkaid szép ívei
aggódva, de hűen rejtenek,
mert ahogy te, én is érzem,
egymásnak adtak
a megbocsátó szent egek.