Portfóliók

Jól esett, ugye jól esett neked
Széttépni bennem mindent
Nem volt elég a testem, a lelkem
Kellett, hogy elrontsál mindent

Jó, jó volt, most megnyugszom
És már csak biteket írok a porba
Végelen ciklusba zárom magam
Téged és magam okolva

Jókor szólsz, amikor vége már
Hogy vigyázzak, mit teszek
Az az apró homokszemcse bekerült
És dugulnak el a szelepek

Úgy nézel rám, mintha értenéd,
Hogy nem vagyok más, csak egy kibaszott olajos rozsdás gép
Úgy teszek még mindig, mintha tényleg élnék
Pedig nem vagyok más, csak egy kibaszott olajos rozsdás gép

És csak szikráznak bennem a gondolatok
És csak kínzom magam ezzel a dallal
És csak töltöm magam, de mindig kiürülök
És körbeveszem magam ezzel a fallal

Jót tennél, ha kitépnéd végre
Azt a gépzsírtól fekete szívet
Nem kértelek, hogy ittmaradj velem
És rajzold meg ezt az ívet

Hogy aztán pályára állva dúdoljam
Ezt a dallamtalan hangsort
A kábelek zaja, a szikrák fénye
Rajzolja ki nekem az új kort

Amiben őrült iramban ez a rozsdás gép
Önmagát szedi most szerteszét

Úgy nézel rám, mintha nem is érdekelne
Hogy nem vagyok más, csak egy ember élve eltemetve
Úgy teszek még mindig, mintha nem is lenne fontos
Hogy a géptestben még a lüktető részt fogdosd csak tovább, fogdosd
Hátha rájössz majd, hogy nem is érdekel
Hogy a géptestben az emberi részek egyre csak égnek el
Gépember
Gépember