Portfóliók

Ugye tudni szeretnéd, hát tőlem nem tudod meg
Hogy mit csinál az ajtók mögött ez az elhagyott elmebeteg
Ugye jól esne belerúgni, csak hogy biztos lehess benne
Hogy az ésszel együtt a test is torzul, a többi már nem is érdekelne

Ruganyos fal, őrjítő zaj belül, de a csend sem jóbarát
Egy angyalra várok, hogy hazavigyen, vagy elhozza a halált

Ebbe más is összetört már, még a börtön is én vagyok
Megszökni nem lehet, és most már nem is akarok
Csak néha villan a tükörben az az arc, ami végül eltemet
És nem maradt már semmi, amivel megválthatnám a lelkemet

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, ne nézz hátra
Gyerünk, gyerünk, gyerünk, a jó irányba
Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mire vársz még
Tovább, tovább, tovább, csak emlék

Nem is fáj ez annyira, ha nincs már mit összetörni
Már semmitől se függök, nincs mivel újra meggyötörni
Nem harcolok, hiszen te mindig az örök győztes maradsz
De a gyűlölet magvát elhintetted, és vigyázz, mert végül vihart aratsz

Ruganyos test, tombol a vér belül, vörösen izzik a könnyem is
Megmutatom neked, hogy a pokol tüze ott lángol benned is

Ebbe más is összetört már, és most te kerülsz sorra
Megszökni nem lehet, csak sírni, a szemét közt kotorva,
Mert mindegy, hogy ki, de te nem az vagy, aki végül eltemet
És talán a te roncsaiddal majd megválthatom a lelkemet

Ebbe más is összetört már, és látod, rajtad a sor
Megszökni nem lehet, csak úszni, az ár lassan elsodor
Ki az igazi gyilkos? Aki megöl, vagy aki eltemet?
Csak ezzel a halálos őrülettel válthatom meg halhatatlan lelkemet