Portfóliók

Átvérzett kötés a szívemen
Elfolyt csuklómon át az élet
A szemem sarkából látom
Hogy kihunynak már a fények

Senkit sem zavarok azzal
Hogy lefekszem itt véget érni
A kallódó álmok között
Egy kis saját helyet kérni

És bár sebem nem halálos
Csak a halállal határos
Te csak rámcsuknád csendben
Az ajtót és itt hagynál engem
Hadd üvöltsek egymagamban
Repedést keresve házfalakban
A vonatfénybe állni szemben
Hogy a többi hibám már ne keressem

Átvérzett kötés a lelkemen
Átfolyik rajtam lassan az élet
És nem kérdezlek téged tovább
Hogy valójában mitől is félek

És bár sebem nem halálos
Csak a halállal határos
Te csak becsuknád csendben
Az ajtót és itt hagynál engem
Hadd üvöltsek egymagamban
Repedést keresve házfalakban
A vonatfénnyel állni szemben
Hogy a többi szavamat elfelejtsem

Mert régebben sötét leplekbe bújva
Kísértettem a tűzfalak között
És bár próbáltam, ma már nem tenném újra
Hogy Buddhaként lebegjek fájdalmam fölött

Így már tudom, hogy mégis halálos
A seb, amit belém vágott ez a város
Mert ő csak rád zárja csendben
Az ajtót és itthagy a veremben
Hadd üvölts csak egymagadban
Repedést keresve sziklafalban
A vonatfénnyel állj hát szemben
És hagyd, hogy téged elfelejtsen