Portfóliók

Ha a márvány sem áll örökké
S az ércből is férc lesz hamar
A létezés, úgy érzed, kérdés,
Melyre felelni senki sem akar.

Így hát tükrök közt bolyongsz,
Valós képként semmi sem ér
Nem tudod, hogy mi micsoda
Lelkedhez már semmi sem fér

És a sivatagba rohannál ki,
A homoknak öntsd ki lelked
A néma föld hallja csak meg
Hogy a belsőd léttől szenved

És kínzón lángol már a teher,
Fájdalmadat küldöd az égnek
De csak közben veszed észre
Körötted már sokezren égnek...