Portfóliók

Négy mesterember
Lelült velem szemben
A völgyben, ahol
Lezuhant a gépem
Hogy megtanítsák
Nekem
Hogy élhetem túl
Az életem

Négy mesterember
Szemembe nézett
Kérdezték, hogy
Bármit is érzek?
Mert érdekelte
Őket az ember
Kinek roncsain is
Nőhet új tenger

Hát ma este elúszom majd, ha a Hold az égre ér
A folyóban eggyé lesz a víz, a tér, a vér
Lábujjaim majd a habokat felverik, felverik
Meg sem állok, meg sem állok a végtelen tengerig

Négy mesterember
Karomat fogta jól
El ne szökhessek én
Ebből a faluból
Mert féltettek ám
A tengeri szörnyektől
Ők nem láttak még
Tulajdon szemüktől
Négy mesterembernek
Idegen dolgokat
Csak madarat és fát
Füvet és magokat
A hegyeken túl
A világ véget ér
Leesik, aki végül
Oda, oda elér

De én ma este elrepülök innen, ha a Nap lezuhant már
Nem géppel, csak széllel, csak úgy, mint a madár
A semmibe repülve az éjben, s ha megvirrad, megvirrad
Jó lesz nekem, jó lesz nekem egy meleg közeli csillag