Portfóliók

Félek, nem értesz engem
- El sem érhetsz most talán
Folyékony szárnyam fénye
Csillogva villan világod falán
Félek, nem látsz a sötétben
Mert én ott körözök benned
Csillagod fényétől ittasan
- De lelkem félelem, s szenved

Pedig felpattanak zárak, és kinyílnak ablakok
És ha lábujjhegyre állok, s ha benned repülök
Tudod, tényleg közelebben égnek a csillagok...

Megmártózom benned
És éned végtelen terében szállok
Szeretkezek a simogató léggel
Szerelmed kapujában állok
Elmerülök benned
És érzem, a zuhanás nincsen messze
Félek... Szeretlek... s e kettő összeáll
Lelked szikláin megtörve élet lesz-e?

S felpattannak zárak, s bár megnyílnak ablakok
S lábujjhegyre állok is, már a mélységbe tartok
S hátranézve egyre messzebb égnek a csillagok...

Félek, nem értesz engem
Nélküled már nem élhetek
Megtört szárnyam is feléd vinne
- Csak csillagaid között létezek -
Félek, nem látsz a sötétben
Pedig fáklyaként égek benned
Mert ott vagyok én, s nem repülök,
Nem repülök többé, ha nem hív lelked

Felpattannak zárak, s kinyílnak ablakok
S tudod, ha lábujjhegyre állok, s Napodba szállok
(Lehet, hogy csak egy kései Ikarosz vagyok)
A szemedben oly közel égnek a csillagok.