hozzád nr.2
csak csend és néma üresség ezt hagytad nekem csak összetörtél nem baj néha ez is kell de vajon kinek kell ez igazából már megint túl sokat beszélek
sok csend némább üresség miért tetted ezt valahol fájsz valahol belül valahol még kívánlak hogy sikolts és sikolts és mocskosak leszünk valahol még kívánlak de legtöbb helyemen nem azért talán mégis nem lesz könnyű könnyezni fogok ó istenem de nehéz és már megint sokat beszélek
millió csend és kristályüresség tettetetten ünnepélyes mosoly nem történt semmi önnön agyamat mosom jó lenne tudattalannak lenni szervusz kérlek te is jól vagy persze ez sem könnyebb hiányzol bár még sosem voltál enyém igazán és félek nem is leszel soha pedig szükségem lenne rád pedig kívánlak ó istenem de hiányzol és talán nem is jössz soha és talán mégsem hallasz semmit talán nem hallasz engem talán mert túl sokat beszélek
milliárd csend és fényévüresség vajon én vagyok-e mindez vagy már megint csak az egyik alantasénem kiált segítségért már megint csak üres szavak-e vajon mutatóujjam összetört kapszulákon játszik már megint elvesztem a szilárd talajt a lábam alól már legalább egy üveg van bennem így semmi nem gátol abban hogy nyíltan üvöltsem hiányzol és kellesz nekem nagy szavak hát persze talán más nem is telik tőlem talán tényleg egysíkú vagyok de attól még te is érezhetnél valamit mert tudod így félholt lélekkel nagyon rossz de mit is mondom ez úgy sem érdekel téged hideg acélkék vagy én tűzbarna vagyok legszívesebben tudod felizzítanálak izzó vörös acéllá de mindegy nem illünk össze tűz és víz te felforralsz én megfojtalak mindazonáltal ha meg nem sértelek vele mondd miért nem vagy itt velem miért kellett lelkem finom porrá zúznod és miért hagysz el nappal mikor álmainkban együtt vagyunk miért vagy te szentséges szentségtelenség és én szentségtelen szentség vagy fordítva mindegy ó istenem vajon miért fájsz annyira a fenébe hisz már megint túl sokat beszélek
egy kisebbfajta csend és üvegem üressége most már teljesen ki vagyok ütve és tudom hogy megőrültem és tudom hogy ez jól esik nekem valahol és tudom hogy be kellene fejeznem mert túl sokat beszélek óh már megint túl sokat beszélek pedig csak annyit akartam mondani
szeretlek.