füst
Felfelé száll, eloszlik, újra egyesül, szétválik megint
Lágyan elborít, elbódít, simogat, harap, rádlegyint
Képeket mutat, majd megvakít, füledbe súg és rádordít
Körülfon lassan
Színeket vársz, szürkében varázsol
Lassú méreg, de megment a haláltól
Mosolyt vársz, csak szomorú szemmel
Néz téged, ahogy rádtör a reggel
Aludni vágysz, de ő ébren tart, álmokra vársz, de ő egyet sem ad
Melegét keresed, menedéket, ő csak meséket mond, de a hidegben hagy
Szerelem - mondod; kegyelem - mondja, legyen ez önmagad gondja
Betakar szürkés rongya
Sötétre vágysz - azt megadja neked
Felejtésre - de ő tudja a neved
Menekülnél, de ő utánad jön
Ez a szabadság lesz a börtönöm
Sötétre vágysz - azt megadja neked
Társra vársz, de ő van csak veled
Mosolyt vársz, de ő csak rádnevet
Legalább ő még tudja a neved