Portfóliók

        - Elöljáróban két vélemény:

        "Egy haldokló próbálja megmagyarázni, hogy mit miért tett és hogy látja a tetteit. Perczel Tamás egy az áruló értelmiségiek közül, egy az áruló főnemesek közül. A film azért készült, hogy felmentse önmagát, mert az önbecsapás – okos és erkölcsös ember lévén - nem sikerült neki."

        "Itt olvastam, egy korábbi cikkben.
Köszönöm a számomra újdonságnak számító infót - amennyiben arról a személyről van szó, aki a '80-as évek közepén a bp.-i különleges PAV intézet elvtárs-igazgatója volt. (A Corvin mozi mögötti épületben volt az a Pályaalkalmassági Intézet.)

      - Néhány nap múlva a kettes számú történelmi név tulajdonosa, aki híres volt gyors eszejárásáról, már ki is találta a folytatást. Ha jók vagyunk arra, hogy mások helyett tartsuk meg az órákat az iskolában, talán jók lehetünk másra is, és ideje, hogy magunkkal is foglalkozzunk egy kicsit.

      - Az egykori gimnazisták pedig, akik korábban iskola helyett az utcákon rohangáltak, lázítottak, szervezkedtek, s ahol kellett bátran lövöldöztek, most nem bírnak magukkal, s mint akiket megrészegít egy újfajta lehetőség - tanulni akarnak, nem csak tanítani. Kossuth már kora reggeltől estig ragyog. Talán még álmában is vigyorog szüntelen. Azt mondja rengeteget haladt a tanítványaival, s ezt magam is tapasztalom, ha rám kerül a sor. Mert néhányan, akik felismerik - illetve, hajlandók minden ráhatás nélkül önként, a maguk örömére felismerni a számokat, az összedást, meg a kivonyást' már egészen jól sejtik. Ez utóbbi nehezebben megy mert a kivonyás' nem nekik való.

      A kivonyás' szomorú művelet. Sokkal jobb összeadogatni és bámulni milyen sok lett. A kivonyás' szegénység...Elvonyás,' megvonyás', a devla gonosz vigyorgása. 

      BÉÉ hadnagy azonban nemhiába rémüldözik. A lecke brutális nyíltsággal fel van adva. Valamit tennie kell, s erre több indoka is lehet. Új és gyanús fejleményről van szó - mit szólna ehhez Makarenkó....? Összetört a palack, vagy mégiscsak ő húzta ki a dugót egy óvatlan mozdulattal...? A szellem már kijött, vagy inkább elszabadult, nem érdemes kapkodni utána.

    Órarend - mivel híján vagyunk a papírnak, és csak ez az egy füzet létezik a zárkában, tehát kímélendő - a füzet hátsó lapjának belsejére került. Levélíráshoz is csak egy A4- es lap felét adják, s ha elrontottad nem kapsz másikat..../mit lehet a semmin elrontani...? /

Tehát az órarend, figyelembe véve N.B. véletlenül behozott másodikos gimnazista könyveit:

Hétfő: magyar - földrajz. Kedd: biológia - matematika. Szerda: ált. összefoglaló

Csütörtök: fizika - német. Szombat?: kémia - orosz. Vasárnap?: történelem - német.

és még egy vasárnap: orosz - szakmai. 

    Hogy ez utóbbi mi akart lenni fogalmam sincs. Tetszik nekem így utólag, hogy általános összefoglaló is szerepel a felsorolásban, tehát az elhatározás vészesen komolynak tűnik.

      De kiengedni a gyeplőt, hogy a maguk feje szerint és saját elképzelésük szerint boldoguljanak arról szó sem lehet...Még mit nem! Ez nem üzlet és nem zsibvásár ahol alkudozni is lehet. A gondolat, hogy valamely tiszti rangú ereszkedjen oly mélységes mélyre, hogy akár csak néhány percet is eltöltsön odafenn azok között a... nem ez annyira megalázó...Parancsra fognak tanítani és kész...Legyen ez egyfajta kedvezmény, mint a....

     - Nem jó ötlet..hol van itt bármiféle kedvezmény...? A kedvezmény a megalkuvás, a gyengeség jele. Csak keményen, határozottan. Hiszen nyilvánvalóan odakinn sem folytathatják majd félbeszakított tanulmányaikat, sem a gimnáziumot, sem bármiféle mást. Mit akarnak tulajdonképpen? Egyetemről, főiskoláról ne is álmodozzanak, lehetetlenség. Mit képzelnek ezek, miért éppen idebenn akarnak művelődni.? Miből..? A ruhásszekrény aljába bedobált néhány koszos könyvből....? Az egyetlen lestrapált Övegesből...? Érthetetlen.! Csak zavarkeltésre jó az ilyesmi. Félvad cigányokat, kőagyú közbűntényeseket, akiket semmi nem érdekel, ezeket akarják irodalomra, fizikára tanítani...? Ugyan már...Látszólag tolonganak az "iskolába" - mindenki ott akar lenni - az ajtót sem lehet rendesen becsukni - azt mondják csendben figyelnek és tátják a szájukat....Ki érti ezt...?

       - Mégis ő döntötte el a kérdést, és úgy határozott, erről a többi hadnagyot is sikeresen meggyőzve, hogy menjen csak ez a dolog egy darabig, aztán szépen előbújnak a főkolomposok és lecsapunk. Ez a dolgok rendje. Várjunk egy kicsit...Ezeknek most saját szavuk van és az kikívánkozik belőlük...Jól van, hadd menjen egy kicsit az az izé...aztán majd...Különben is bármi közbejöhet..Még szerencse, hogy Irakban épp a legjobbkor tört ki az a forradalom...Na ugye!

       - EMM hadnagy a forradalmi bejelentést követően, rémült arckifejezéssel rontott kifelé a zárkából. Széles seggepartján, meg combtőnél, ott ahol eléggé érzékeny az ember, vadul kotorászott hatalmas mancsaival, s közben mitha tánclépéseket imitálna, lábait kétoldal rázva közeledett a kijárathoz. A Kacsa tátott szájjal meredten állt a küszöbön, s íjedten húzódott félre az ugrálva közeledő hadnagy útjából. Ilyet még ő sem látott soha, s aztán hirtelen magához térve döngve maga után vágta a vasajtót.

       - Kisparaszt mászott elő az egyik ágy alól - hát ez meg...? Kossuth álmosan legyintett. Semmi - csak nem tud aludni. Kisparaszt elballagott, nem sejtette, hogy az események folytatásából fájdalmasan kiveszi majd a részét. Mert idővel elérkezett a reggeli létszámellelnőrzés - jelentés, számolgatás - az éjszaka folyamán semmi különös esemény nem történt - ezt jelentettem, mert valóban úgy éreztem, hogy EMM hadnagy hajnali felbukkanása magánügy. Nem tartozik a szolgálat többi részére....A világforradalom, meg pláne. Az semmi esetre sem.

       - Baghíra számolt hosszú ceruzájával - megvoltunk mind a tizenhatan - szépen komótosan beírta mindezt a füzetébe, és kifelé indult hosszú lépteivel. A vörös főtörzs rémült arcáról eltűnt a feszültség és a Kacsa is megkönnyebbülten tért ki az útjából. Az átadás- átvétel ünnepélyes aktusa megtörtént. A nagy fekete indus hercegnek azonban mintha eszébe jutott volna valami, és visszaballagott a küszöbről a zárkába. Meg volt ez rendezve az ő kedélyesen alottomos szokása szerint....Hát a hadnagy úr, aki itt járt reggel...? Körülnézett, és elégedetten állapította meg, hogy a "vörös" főtörzs, állandó váltó és vetélytársa egyre veresebbé válik.

       - Tizenhatan vonogattuk a vállunkat, de "Mán kiiivel vagy/Baghira" főtörzs mindig tudta a gyenge pontot. Kisparaszt pajeszát markolta meg, s húzta egyre feljebb feljebb...Te sem tudsz semmit heee...? És addig húzta, emelgette, míg szegény ördög kinyögött végre valami kézzelfoghatót...Valami kitörött, vagy eeetörött - visította kínjában s rögvest visszahuppant a padlóra, megszabadúlva a pajeszhúzástól. Baghíra lassan, jelentősen tekintett széjjel a zárkában és únott flegma hangon, mint aki meg van győződve a kedvezőtlen válaszról a " vöröshöz" fordult:..Jegyzőkönyv van róla...? Hangjában természetesen benn volt a szokásos lesajnáló tónus, mert esküdni mert volna, hogy ezek a marhák azt is elmulasztották felvenni. Káresemény történt ez nyilvánvaló - a szolgálatnak pedig előírt szigorú kötelessége azt kimeritően rögzíteni. Ez így van rendjén...És akkor most van e az rögzítve vagy nincsen..?

       - A "vörös" főtörzs ekkor nagyon, de nagyon szigorú szemekkel meredt az elképedt Kacsára - amaz pedig széttárta a karjait, mint akinek az egészhez semmi köze, éppen csak ajtót nyitott és kész. Baghíra csendes diadallal vonult kifelé a zárkából - győzedelmesen indult a nap - jó nap lesz ez a mai - gondolta. Még pihenj-t sem vezényelt, máshol járt gondolataiban, s széles háta megett a vörös főtörzs, meg a Kacsa egymás zubbonyát rángatták felajzottan. Pedig a Kacsa csak szakszvezető volt, de felindultságában mégis vette a bátorságot, hogy ő is rángasson néhányat a főtörzs túlméretezett lötyögő zubbonyán. Miért ne..? Semmi köze EMM hadnagy hajnali robogásához, bosszúsan dünnyögött, és úgy vágta be a vasajtót, mint egy elszánt népfelkelő. Már megint...

       - Talán ha valaki megkérdezi EMM hadnagyot, mit keresett vasárnap hajnalban, jóval ébresztő előtt a középidős zárkában...Talán...talán - de ki tudja mi a lényeg? Mi rejtezik a fecsegő feliszín alatt...? Mindenesetre az alsóbb parancsnokság, jobb ha féli és tiszteli a felsőbb parancsnokságot, és eszébe sem jut felesleges kérdésekkel zaklatni. Fordított esetben persze más a helyzet. Nagyon is más. Az alsóbb parancsnokság igenis "szolgálat", és végrehajtja a parancsokat.

      - Néhány nap múltán egy éjszaka Baghíra fúriaként rontott a meglepett zárkába. Villanyt se gyujtott, csak a heszlámpa fénye pislákolt, és teli tüdőből ordítva rázta az ágyak végét..."Mán kiiivel vagy" - kifelé, gyerünk gyerünk - sorakozó a folyosón - kifelé, ébresztő, mán kiivel vagy.!!!...A folyosón is sötét volt - mozgolódás, idegen alakok sora a falak mentén, mintha várnának, vagy készülődnének valamire. Baghíra ordítva békaügetést rendelt kettős oszlopban a folyosó közepére, a lépcső irányába....És a sötét alakok megindultak a falak tövéből és lecsatolták derekukról a csatos szíjakat éppen úgy mint a mászós hippelések idején, amikor pocsékká zúzzák napközben a zárkát mialatt mi gyanútlanul  szolgálatkészen és szorgalmasan építjük a szocializmust ötven filléres órabérért.

     - Ők ezalatt szalmazsákokból, "barrikádot" építenek az ajtó nyilásába ahol fent csak egyetlen ember csusszanhat át, s a rohamozók egymást taposva igyekeznek átjutni odafenn, de addig..?..Addig remekül dolgoznak a vascsatos szíjak a nyüzsgő hátakon, s ez férias munka jó szórakozás, bár serdületlen gonosz hangok szerint mindez csak gyakorlat, amit máshol nem mernek megkisérelni.

     Baghíra egyfolytában üvöltött, mintha félelmében tenné, s akkor láttam a hideg villanást, amiről korábban Kossuth beszélt költőileg mondván: " ne láds meg soha, miképpen táncol Baghíra fennséges rézcsatja a félhomályban...." Most a fejünk felett köröz és csapkod tompa fuffanásokkal, mint dühödt megvadult állat, s a lendületes mozdulatok után rémült üvöltés és fojtott káromkodás, és közben trappolunk  álmunkból felverten riadt éjjeli békaügetésben sötét szíjak alatt a folyosón valamerre a lépcsők felé, ahol a Lenines készül lecsatolni a sajátját, azt a nyamvadt vascsatosat - pedig az is csak ántántszíj - de mi az  a Baghíra fennségesen súlyos rézcsatjához képest...Ahogy az le tud sújtani, a hangja is más, teltebb tömörebb, zúzza a csontot ha úgy akarja s a nyoma is maradandóbb.

     A Lenines egyébként a tudomány embere ebben a közegben, talán ezért is gyávább kissé a szükségesnél. ...Új Lenin jelvényt szerzett valahonnan, ez a mostani, még a félhomályban is játékosan csillog a hajtókáján...Nemrég mesélte - egy békésebb pillanatban, hogy a szovjetek kutyát lőttek a holdba - és ez még semmi - de tényleg, nem lesz ebből baj ott fenn a tengerparton....Szovjet esztrádműsorok fontos szereplőjéhez hasonlatos figura - az a mindig keseszőke vékony fiatalember, aki valamely fontos lélektani pillanatban kipenderül a kórus feje fölül, vagy éppenséggel a hátteréből, és elképesztően magas fejhangon szólózni kezd, mintha nyúznák a tajga közepén...És még táncol is hozzá, és közben csak úgy repked a kórus feje fölött oda vissza, és neki is van ántántszíja, de ez most egészen más helyzet - a Lenines gyávább annál, hogy meglóbálja a feje felett és lesújtson vele férfiasan. Nem is teszi...Toporog és íjedten kiabál valamit, amit nem is érteni ebben a hangzavarban, csak az biztos, hogy most nem a holdbéli tengerekről s a parti tengerészekről kíván eszmét cserélni, inkább ijedten kiabál mintha félne, vagy szégyelné magát, aztán ő is belejön, felveszi a többiek ritmusát, ragyog a szeme és az arca még ebben a világitásban is piroslik kislányosan.

       - Ütni vágni nem mer, ahhoz túlságosan szőke, az ántántszíj döglötten lóg a kezében - inkább segít a lefelé özönlő békáknak, vaktában rugdalja lefelé az egymásra boruló lihegő testeket, s közben vihog önfeledten, valami furcsa nyekergésszerű torokhang kiséretében. Jobb keze görcsösen csimpaszkodik a lépcső vaskorlátjába - biztos pont - mintha odakötözték volna - el nem ereszti, különben belesodródna maga is a vonyítva menekülők sötét zuhatagába....Dolgozik ő is a békákon - megmutatja - hadd hemperegjenek, és a falak mellett állók is, kik ezek...?.. honnan keveredtek ide az éjszaka közepén - idegen, sötéten vigyorgó arcok, mintha maszk lenne sötéten, nekibuzdulástól eltorzult képük helyén, csak a szemük csillog, de az semmi jót nem jelent.

      - Épp néhány nappal korábban volt valami vitaféle nélhány nekikeseredett, magát túlságos becsben tartó figura meg Nagyparaszt között hasonló esetekkel kapcsolatban. Méltatlankodó hangok ismételgettek gyávaságot, aljas sunyiságot, meg hasonlókat...mér' nem mer a szemembe a nyomorult...? Figyeld meg egyik sem néz ilyenkor a szemedbe, csak lóbálja kétmarokra fogva a szíjat és vigyorog.

     - Nagyparaszt csendben hallgatta, szalmát sepregetett a kályhaközben ahol a vita folyt, aztán hirtelen feje fölé kapta a seprűt. Ha most fejbe váglak, nem a szemedbe fogok nézni, hanem a fejed búbjára, hogy el ne tévesszem - és fejbevágta szépen a vitatkozókat. Képtelen volt elviselni a feleslegesen locsogásokat. Most néhány lépéssel előttem halad - mezítláb persze, amit szörnyen irígylek, mert az emeletek közötti békaügetés így éjnek idején eszembe sem jutott és Baghíra ordítozása ellenére szép rendesen bakancsot húztam. Kár volt.

     - Vannak emberek akiket érdemes szemmel tartani kritikus helyzetekben. Nagyparaszt éppen ilyen, legközelebb majd jobban kell figyelnem. Igyekszem utána a riadalom sűrüjébe, mint a tapasztaltabbak, éppen úgy mint a birkák. Konokul leszegett fejjel próbál kikerülni a szíjak sugarából, mindig a közép felé nyomulva, inkább mászva, mint ugrálva - ki az az őrült aki képes ilyenkor szembebézni...? Legfeljebb másnap, mert előbb utóbb elmúlik ez az éjszaka is...Nem is bánom,hogy nincs világitás, csak az oldalablakokon kéklik befelé a hold gyenge fénye, nem kell, hogy lássuk az arcokat, minek megjegyezni minden vonásukat, az ilyesmi csak félelmet gerjeszt.  Összerándul a gyomrod, ha a véletlen eléd hozza.

     Baghíra egyfolytában ordít pedig nem kéne félnie, megy minden ahogy kell - lefelé menet és vissza éppen ugyan úgy, lendületes csapásai tompán puffognak a hörgő békák hátán...Vitézlő bőszült gladiátor az éjjeli arénában, pedig a császár nincs sehol. Most ő a császár és semmi kétség  győzelmet arat. Igazi pompás cirkusz - a felhevült oroszlánok vicsorgó diadala - elszemtelenedtek a keresztények, a nyomorult aljanép keresztények - adj nekik testvér. A második emeleten is állnak néhányan....vissza...vissza, akik még föl sem értek zuhannak visszafelé, zeng a a sötét éjjeli lépcsőház, és senki sem tudja mi történt és miért...? Mi ez az egész őrület..? Leverték az iraki forradalmat...? Visszajött a király...? A rohadt imperialisták már megint kedvükre nyúzzák az iraki népet...

     - Jajjaj szegény irakiak, akkor megint angol mandátumterület lettek ahogy Kossuth mondta - visszajöttek az angolok...Bocsáss meg Krausz - azt hiszem tévedtem. Valami ilyesmi történhetett, és még az is megeshet, hogy momentán elmarad a világforradalom...?! Ki tudja..? No de ezért....? Puffogás és jagatás mindenfelől, és diadalordítás ugyanonnan - megszorult lihegő testek továbbrugdalása a hugytól síkos lépcsőfordulóban - tovább..tovább, és a szíjak süvítenek és csattognak, és mindez micsoda élvezet lehet  - és félhomály és kosz és már a lépcső is csúszik, mert néhányan azt is végighugyozták kínjukban, és ordítás minden irányból amit felerősítenek a falak - gyerünk gyerünk tovább - a kurva anyátokat és a picsába a világforradalommal.

    Másnap béna fetrengés az ágyak alatt - a levegővétel is fáj, de a másik váltásnak is akad közölni valója - vigyázzmenet a végkimerülésig. Ilyen bődületes izomlázzal ez már nem is állatkínzás - valami más, nem tudom micsoda. A körlet minden egyenruhás tagja jelen van - igazi látványosság - kell az, de komolyan ám - amúgy is régen volt már valami hasonló. Talán május tájékán, egy marék cseresznyéért, amikor csak ötször kellett volna körülfutni a nagyudvart - csak ötször, hát mi az...? de a jelntkezők zöme háromnál feladta, s csupán egy, egyetlen egy vánszorgta végig valahogy, s eszméletlenül csuklott Baghíra csizmái elé. Nem is tért magához csak másnap hajnalban, pedig rengeteg kanna vizzel locsolták - "maaaaj megygógyul" bőgte fölötte az indus herceg, s szépen elmajszolta a marék cseresznyét.

      - A toronybéliek is jól szórakoznak, amíg a sűrü por be nem teríti őket, mert akkor már köhögnek, és tüsszögnek, és méltatlakodnak is erősen, és ilyenkor inkább abba szokás hagyni az egész virtcsaftot, de most más a helyzet....Gyerünk tovább..! Azt mondtam tovább...! Még tovább nem hallotta..? A Kacsa boldogan ordítozik a kavargó por felett...nem finnyáskodik ...! Jobban odateszi...Nem hallom...! Egyszerre...!!! Követi a ziháló menetet furcsa imbolygó járásával...Két lábfeje befelé áll, ezért jár derékban kissé meghajolva, s egyúttal seggét jobbra balra kitolva mint a kacsák....és száll a por, az egyre sürübb aranysárga por egyenesen a két torony felé, s azon túl egyenesen a zölden sötétlő sátorhegy irányába - annak meg mindegy.....

     A politikaiak persze minden eseményt aprólékosan kiveséznek, és állandó bizonytalanságban tartásuk eredményeként semmiben sem hisznek. Sokszor még a nyilvánvaló dolgokban sem, és nem lehet kiverni a fejükből, hogy mindaz ami az utóbbi napokban történt nem az eljövendő világforradalom üzenete. Vagy mégis...? Ki tudja..?

     EMM hadnagy hozta a hírt, hogy Irakban kitört a forradalom - és a Népszabadságból olvasott fennhangon ezt tudjuk, mert tény. A nadrágja tele lett néhány tucat bolhával, ezt is tudjuk, mert ez is tény. A falánkabbakat valószínüleg haza is szállította, s ebből még botrány is lehetett a hadnagyi lakosztályban, mely utóbbi csupán homályos sejtés,de boldogitó. A család valószínüleg ellenségesen fogadta  vendégeket, s lehetett némi íjedtség, asszonyi szemrehányás, lázas kutakodás a hadnagyi nadrágban, meg egyéb helyeken, mert ilyenkor rémeket lát az asszonyi szem, a száj meg szemrehány és visitozik. Erőteljes ciánozás kérdése az egész - semmi komolyabb, könnyen megoldható ha van képzett gázmester a városban. Ennyi a történet semmi több.

    Kisparaszt pedig, aki erős hatásra ugyan de mégis csak rossz irányba terelte az eseményeket, semmi szándékossággal nem vádolható. Amit hallott rosszul hallotta, és lehet, hogy ezen a ponton tértünk el a világforradalomtól és annak közelgő boldog eljövetelétől. Mindenesetre ez is egy leheséges ok a történtekre..Ez utóbbi lehetőségről azonban csakis ő tehet, ez a szegény kis semmirekellő cipész - kinek csirizes kabátjába beleragadnak a pormacskák és időnként hülyeségeket beszél.