Ahol az idő nem létezik / Portfóliók / PRAE.HU

Egy kopott asztal kopott fiókjának

dohányszagú, kulcsrazárt tere;

most üres ugyan, de egykor ócska

kacatokkal, lim-lommal tele.

Egy kisautó, hajtűk, apró dobozka,

savanyúcukrok rég kihűlt helye;

nyomuk most is ott lapul a porban,

a fiókot dermedten vonva be.

Egy citrom-s fahéj illatú kis utca,

Sevillában, hűs kőfalak alatt;

térszelet, melyben semmi más, csak

egy nevetés és macskakő maradt.

Pontos helyét nem tudja senki már,

aprócska rés a tér-idő szövetben;

oly aprócska, mint a remegés,

mi lepkeszárnyról gyűrűzik, ha rebben.

Egy öreg faház sudár nyírfák tövében
- hol az erdő vízmosta partot ér -,
nyikorgó deszkái oly dalt susognak:
elmenekült már patkány, pók, egér.

Komor magánya jéghideget áraszt,
szobáiban a semmi vert tanyát;
rideg közönnyel nyeli el örökre
a lemenő nap sápadt aranyát.