Portfóliók
Eszmélés
Talán a mozdulatától riadtam fel, talán megsejtettem, hogy figyel. Közvetlen közelről, tágra nyílt pupillával, tétován fürkészte vonásaimat, akár egy nyomozó a bűntett színhelyét, véletlenül hátramaradt, árulkodó jelek után kutatva. Mintha attól tartana, a következő pillanatban akaratlanul felfedi valódi arcom, egy idegen ismeretlen arcát.
Úgy forgatott a tekintetében, lassan és tűnődve, akár a polc mélyéről előkotort régi fényképet, mely egy mindörökre kifeszített pillanatba sűrít bizonyosságot és a lehetett volna félelmetes igazságát. Melyen bár minden részlet pontos, mégis érvénytelen.
Miért pont most? - futott át rajtam. Egyetlen kifakult szóval megnyugtathattam volna, de nem éreztem semmit. Hallgattam, amíg a szégyenteljes csend a csontjaimba mart. Felegyenesedtem az ágyban.
- Alig dereng – mormogtam jobb híján, és elnéztem ferdén az utcalámpák és a tetők között, amerre a távolban az autóutat sejtettem, s egyszerre úgy tűnt, simábban pereg az idő.
