Portfóliók

   - Elemista koromban ebédet hordtam egy rózsadombi grófi családnak. Padtársam családjának hordtam, egy tágas, rejtelmes szagokat őrző sötét házba. Odakinn tél volt magas hó, a vastag kárpitok, behúzott lomha függönyök miatt nappal is félhomály. A világitás nélküli  elhanyagolt szobák zsúfolva százados kacatokkal, s a helység ahol leraktam az edényeket, mintha egy hideg váróterem lett volna...Körben emberek ültek némán, amint beléptem elhallgattak.

    - Útáltam a feladatot, egyáltalán nem voltam meghatva, hogy egy történelmi névnek vagyok padszomszédja, s az ő családjának, s személy szerint neki is hordom az ebédet - éspedig nap mint nap. Kötelességszerüen. Néha muszáj volt összeverekednünk, azt is kötelességszerüen.  Hol ezért, hol meg amazért, de szerintem mindketten éreztük a helyzet fonákságát, s legtöbbször talán ezen érzelmi zavart feloldandó.

    - A pasaréti ref.egyház kicsiny, alagsori mosókonyhából átalakitott szükségkonyháját a Torockó téren Anyám feladata volt felügyelni - egyéb dolga nem volt - itt is csak az adminisztrációval volt elfoglalva...
    - Fellázadtam, hiába laknak közel az iskolához - hiába látszik legalkalmasabbnak emiatt is a közreműködésem, elegem van belőlük. Az ifjú sarj ott böfög mellettem egész dálután a maga legitim természetességében, és a lelkiismeretfurdalás legahalványabb jele nélkül az ősi juss megnyilvánulásaként  akkorákat fingik a babtól és káposztától, hogy majd kiesek a padból...

    - A politikai helyzet gyors változásai megoldották a számomra kellemetlen helyzetet. A várakozók, úgy mint mindenki más egy hajnalon útrakeltek. Sokan mások is persze, olyanok is akiket "átvett" a népi hatalom, használt egy ideig aztán szemétre vetett. Sokszor csak egy szebb fekvésű lakásért kellett eltüntetni a tulajdonosokat. Sokfélét ismertem az is tanulságos, mi történt velük esetleges visszatérésük után, hogyan érvényesültek képességeik által, vagy hogyan semmisültek meg mindörökre.

     -  Antalka nénit kis kerülővel értem el, szófogadó jó gyerekként teljesitettem a feladatot, talán sajnálatból, mert ő is öreg volt mint az ingyenkonyha többi megalázott kuncsaftja. Tulajdonképpen a reformkonyha  ősét is tisztelhetném az intézményben, mert sárgaborsó, bab és egyéb száraz illetve zöldfőzelékből állott a napi menű, egy félkarika őszibarack feltét kiséretében....Ez járt mindegyikhez és minden nap, holland adomány - nagyon egészséges. Antalka néni  mindig egy porcelán alátétre különitette el ez utóbbit - desszertként, uzsonnára...

     - A szakácsné - valamikor jobb helyeken szolgált, talán értett is hozzá - a mosókonyha üstjében keverte hatalmas, embernagyságú közepén lyukas nagymosásokhoz használatos kanállal a főzeléket. Na jó leves is volt néha, azt is kellet sokat kevergetni. Kazánház, szenespince, óvóhelyek voltak még ezen az alsó traktuson, itt gyülekeztek délfelé kopott kis rókaprémes kujncsaftjai a konyhának. Fehér cérnakesztyűs kezét legtöbbje szégyenlősen muffjában rejtegette...( kéretik igazi muffra gondolni: honi soit qui mal y pense ) részint annak hiányosságai valamint koszos állapota miatt....S mit nem voltak kénytelenek átélni és elszenvedni e kopottas cérnakesztyűk..? - kifejezetten gömböc formájú szakácsnénk ugyanis, az egyikben felismert korábbi munkáltatóját, és kéjesen törlesztett....

    - Na tartsa ide öreganyám...amaz remegő kézzel tartotta az üveget, mely a forró masszától azonnal szétdurrant....Zs...a szakácsné orditott, hogy itt nincs addig osztozkodás amig fel nem takaritja...Anyámnak feltűnt az orditozás, lement rendet csinált, de azt is megtudta, hogy a gonosz nőszemély kifejezetten utazik némelyekre. Zs.. a budagyöngyei piac égrenéző' nevezetű talponállójában, töltötte délutánjait, ott meghallgatták, nem úgy mint a munkahelyén ahol időnként szemére vetették mértéktelen italozását....Hogy honnan volt rá pénze ...? Senki sem tudta...Néha meglestük amint hazaérkezvén megállt a lépcső tetején, s a korlátba kapaszkodva tanakodott....Azt kellett eldöntenie, hogy háttal megy lefelé, vagy fejjel...De minden esetben négykézláb... Gyakran választotta ez utóbbit, s fizika törvényeit meghazudtolva gurulás nélkül simán leért az alagsorba.

    -  Antalka nénit nem tudta megalázni, neki más jutott. Már néhány hete hordtam fel a hegyre az iskola felé de kerülővel a neki szánt ebédet - a nagy ház alagsorában lakott, ahol egy folyosóról kisebb szobák nyiltak, valószinüleg a személyzet számára - amkor a kis folyosóra belépve sürű füst fogadott. A télire odahelyezett leándereknek sem tett jót, Antalka nénit pedig kifejezetten sajnáltam, mert köhögőrohamokat kapott. Csak rövid ideig talán néhány óráig állt üresen a ház máris megérkeztek az uj tulajdonosok, s munkához láttak...nagy hangerővel erélyesn intézkedtek, s szigorú tekintetek kiséretében sompolyogtam az alagsorba....Á, nem rossz emberek, hidd el nekem....csodálkoztam, hogy nem is haragszik rájuk...Vagy csak nem mutatta...?

   - Az alagsor, csak később népesült be - a kis szobákba mintha különböző családok költöztek volna, odafenn pedig fúrtak faragtak épitkeztek...Antalka néni sem értette miért hagyták ott a háza alagsorában, miért szakitották el a családjától, lányától unokájától, aki éppen érettségire készült... / tudom, hogy letette, aztán kőművesnek tanult, épitkzésen dolgozott, majd szakmunkásként jelentkezett egyetemre épitészmérnöknek, és az lett. Az arisztokrácia legjobbjai közül sokan megtették e kacskaringókat - panasz nélkül, a nevük a neveltetésük vagy hagyományaik miatt. Másokból meg ömlött a panasz segitségért könyörögtek szánalmasan../

    - Egyik délben tarkapongyolás megtermett asszonyság állta utamat, az alagsori folyosón - hova, hova kisöcsém...? Kezében cigaretta - szájából még kérdezés közben is dőlt a füst. Úgy állt elém, hogy képtelen voltam ekkora tömeget kikerülni. Süket vagy ..kérdeztem valamit. Ebédet, hoztam Antalka néninek, tessék elengedni.....A nő felcsattant...kinek hoztál te micsodát..? Megismételtem, erre még dühösebb lett....Ennek a vén szajhának hozol te ebédet - kicsoda vagy te...?....Nem vettem észre, hogy Antalka néni időközben kinyitotta az ajtaját - hozzám jött, kérem, engedje, sietnie kell az iskolába...

    - A nő eltaposta csikket és felorditott hát még ez is, hogy nem tud végre megdögleni az ilyen. Antalka néni a grófnő, kék szemeivel nyugodtan állt az ajtóban, nem volt benne semmi arisztokratikus - amikor beléptem kistányérra helyezte a fél őszibarckot, s egy ezüstkanál kiséretében a komódjára helyezte. Nem először történt, hogy leültetett - volt, hogy siettem, akkor elszaladtam, de most leültem, s feleltem minden kérdésére. Nem beszélt az incidensről - úgy tünt nem foglalkoztatja. Cak később tudtam meg, hogy a szomszédasszony meg a férje az ő szobájával bővitene. Majd ha meghalok, azt csinálnak amit akarnak - mondta, s legyintett.

   - Tulajdonképpen jót tett mindkettőnkkel a goromba szomszédasszony. Antalka néni kikérdezte a leckémet, meséltetett, s amikor megtudta, hogy svájcban is laktam nagyon megörült. Annak már kevésbé, hogy elfelejtettem a nyelvet. Tiz német szót naponta meg kell tanulnod ezután. Kikérdezte. Nagyon fontosnak tartotta, hogy tanuljak, ezt már ezerszer hallottam másoktól is otthon is...de amit ő mondott mindig szivesebben fogadtam. Ki tudja miért...? A kis szoba tele volt könyvekkel - ő németül és franciául olvasott a magyarok mellett.

   - Dél felé nem vártam meg amig sorra kerülök az ebédosztásnál - elsőnek álltam a sorban, felrohantam, zománcostányéromat - kiraktam a hóba...Mi is a konyháról kosztoltunk. Siettem, mert Antalka nénitől rengeteg érdekeset lehetett tanulni. Belelapozhattam a könyveibe, s amikor már jobban megismert, súlyos hatalmas képes albumokba is. Nálunk is voltak könyvek, de másfélék - inkább versek , regények, irodalom. Itt órákig tudtam volna lapozgatni, mert hagyta, s végül maga siettetett az iskolába. Közben folyt a kóreai háború, s mi minden örsgyűlésen hoztunk egy újabb határozatot az imperialisták elitélésével  kapcsolatban. Úgy elitéltük őket mint a huzat - és minden örsgyűlésen....

   - Március vége felé rám került a sor, hogy megtartsam a heti politikai összefoglalót. Az osztály nagy része pártemberek leszármazottjaiból állt, nekik könnyen ment az ilyesmi, semmiség - szerepelni is szerettek, de az uttörővezető pajtás kipécézett, azt mondta: Téged is szeretnénk már végre hallani pajtás - tartsd meg te a jövő heti beszámolót...

    - Én úgy voltam ezzel a feladattal, hogyha ez a rettenet bekövetkezhetett, akkor semmi dolgom, mert úgyis vége a világnak, de ha nem, hát akkor összedől az iskola, esetleg kitör a harmadik világháború. Nem kell énnekem ezzel foglalkoznom. Szerdánként tartottuk az örsgyülést, és én kedden este megbetegedtem. A szokásos évi mumszszot már kilőttük, maradt valami hasfájásféle, amit doktor Rohm doktor egyszerű beöntéssel szokott kezelni..Felvállaltam. Néhány nap szédelgés - közben másra testálódik a kóreai háború - igy képzeltem. Aztán túl jól sikerült - kórház lett belőle, s egy hosszú történet elinditója. Mire felépültem Antalka néni eltűnt. Az alagsorban diadalmas munkáltok folytak, s a leánderek leveleit belepte a por.