Portfóliók

   
    - Nemrég kommentet biggyesztettem egy “Kupleráj” cimű posthoz, melyben csupán érinthettem, de nem bonthattam ki a témát (igazságot..-hogy is kell eztet mondani…?) a maga teljességében. Viszont ketten, Loxon (ez mi a frász) és Tita (ez már jobban hangzik) kicsit megéreztek valamit - nekik most csöndben tovább bontogatom. Az egyébként vidám témához nem is illett volna a történetem - mert nem a sodró lendületű bakkervonal (csak tudnám mit jelent..)..inkább Szép Ernős vidéki brrrrrrrrr.

   - Nos tegyük fel Szép Ernő vidékre költözik - ez máris teljességgel lehetetlen, hiszen ott nincsen kávéház és amúgyis onnan érkezett falusi tanitóházból, de most megin ott van, és fát vág az udvaron. Saroktelek, régi parasztház - szemben a kocsma - oldalt buszmegálló, nyári délután - negyed négy felé, ennek később fontos szerepe lesz, a félnégyes busz miatt.

   - Szép Ernő fát vág tehát, s ügyelnie kell nagyon a sipcsontjára, mert amikor a balta önállósitja magát, oda szokott beleállani - legalábbis megkisérli. Nem néz tehát se jobbra se balra, csapkodja a rönköt, de valami mégis feltűnik neki.Valami szokatlan. Járnak a népek erre ,hisz ott a buszmegálló, az utca frontja felé néző szines cégtáblát is megbámulják, de aztán továbbmennek. Ez a lassú bizonytalan járás - lépés megállás - bizonytalan lépés kettőt aztán megint megállás - bosszantja kissé a favágót, immár személy szerint engemet, mert átveszem a történet folytatását - adieu Ernőke, nem méltó hozzád a véres favágás.

   - Fiatal nő - inkább asszony..?.Mit akarhat…? Közelebb lép a kapuhoz, rám ügyet se vet csak néz befelé valahol középtájékra a ház közepe felé irányul a tekintete. Naná, hogy én is odanézek, végül is érdekel mi lehet olyan bámulni való kopár udvaromban. Mivel még mindig nem találkozik a tekintetünk, leteszem a baltát, lassan a kapuhoz ballagok - köszönök, igen köszönök neki, és megkérdezem…Segithetek Asszonyom…? Van időm elidőzni  a vonásain ,mert nem vesz rólam tudomást. Hosszúkás egyszerű arc, semmi smink, hiján minden külső szépségnek, és mégis van benne valami, a tekintetében van, ami megállit, nem tolakszom tovább, nézem az szomorkás merengő arcot, s kutatva követem a tekintetét…

   - Néz meredten, még mindig ugyan úgy, s ugyan abba az irányba, s aztán elmosolyodik egy picit…..Szerintem semmi nincs ott ami érdekes lehetne, de hagyom, s már mennék vissza a baltámat keresgélni amikor megszólal……..Itt lakott a Nagymamám….szünet - hosszú sóhajjal kitöltött szünet….nem néz rám, nem érdekli a jelenlétem….Kisgyerek korom óta minden nyaramat itt töltöttem…..Nem hiszi..? …Be tudom bizonyitani….Most néz az arcomba kicsit félreforditott fejjel, és meglepődik a válaszomon. Tudom, mondom igencsak határozottan, …a ház előtt végig - közbevág, kicsit közelebb jön - azok az én lábnyomaim a beton vizlevezetőben, a Nagymamám megengedte - hadarja, nem tudom büszkén, vagy inkább bocsánatkérő hangsúllyal - és minden nyáron  megmérte mekkorát nőtt a lábam….A tekintete egyfolytában a lefolyó felé irányult - már magam is azt néztem, s közben azon gondolkodtam ,csak jönne már az a nyomorult fél négyes, hogy megszabaduljak egy dilemmától, mely egyre jobban nyugtalanit.

   - A szomszédaszonyom büszkén mesélte hogyan találta meg egykoron a jéghideg merevJózsi bácsit…Érti….arról a Józsi bácsiról van szó aki  a kiskonyhában felakasztotta magát….maga nem tudhatta, akárki akármit mond én találtam meg..na….Hiába járkáltak itt annyian..akkor is én találtam meg…mert én bementem,hogy mér ég a kiskonyhában a villany….éjjel nappal égett…már napok óta..és nyitva vót az ajtó….érti..? Nyitva az ajtó ősszel..ilyen hideg reggel.Pedig nyáron se nagyon használták a kiskonyhát..mosmeg hát….. a Mama régen beteg vót már…..ki se jöttek a nagykonyhából,meg a házból…hát már mér ég akkor a villany…Hát mer fölakasztotta magát..érti,na..Ott lógott a gerendán hideg vót..úgy higgye meg szomszéd, hogy még legyek sem vótak rajta…..( nemrég mértem a ma már fürdőszobaként funkcionáló gerenda azon pontját, ahová Józsi bácsi a szeget beverhette. Pontosan kettő méter - ha még lógatni is kell a kötelet, kérdés mekkora lehetett Józsi bácsi..?)

…Jaj szegény ember mennyire sajnáltam - csak néhány nappal , talán még annyival sem élte túl a Mamát….annyira szerette….Már semmivel nem törődött, csak, hogy a Mamának minél jobb legyen…elvadult a kert, alig volt néhány árva tyukocska, mert hozta vitte orvost keresett.. minden pénzre szükség vót..Aztán, hogy a Mama kissé jobban lett, hát egyedül ment a városba, s odalett…..elcsapta valami teherautó, mert már a látása se volt jó szegény…..de nem is hát miket beszélek hiszen együtt voltak….mondták itt, hogy sirt zokogott szegény öreg a Mama felett….alig akarta elengedni…Aztán persze…gondolhattya..nem is tehetett mást…megértem… én nagyon is megértem. Ezt el is hittem neki mert egy könnycseppet is elmaszatolt a szeme sarkából.
Nem jött még a félnégyes, toporogtam nem tudtam mit csináljak..Itt ez a szomorkás nő - egy kisgyerek lábnyomai, ahogy végigszalad a ház előtti félcsatornában - ismerem a szeg helyét a gerendában, s a rejtekhelyet ahol tán évtizedek óta lapul egy titkos levél cirkalmas betűkkel, de nem Józsi bácsié, aki felakasztotta magát…..azt az ismeretlen Ő irta az a másik….Én édesem, én Édes Szerelmem…..Álgyon az Isten, ha néha még gondolsz rám…..
Maradt valami emléke a Mamáról..?- igy kérdeztem, mostmár biztos voltam az összefüggésekben. Semmi - csak kijövök néha hozzá a temetőbe….jobban szerettem mint a szüleimet…Tudták persze, de nem bánták…Kicsit meg is rántja a vállát duzzogva - egész jól áll neki…
Ha tudnék adni valamit ami talán az övé volt, - talán nem,  - elfogadná….?Úgy nézett rám mintha megőrültem volna…Közelebb jött belekapaszkodott a nagykapuba, rámmeredt elképedve….De mit..?…Ugyan mit tudna maga..?Maga előtt már mások is laktak itt…!..

   - Jó felejtse el, s már indultam vissza,hogy folytassam a favágást, de visszatartott a kiáltása…Mi az..? mondja már mi az..?, ez utóbbit már kérte, igy hát meggondoltam magam.
Van fönn a padláson, az egyik gerenda mögött egy levél. Arra gondoltam talán magának adom, ha már a lábnyomok ennyire megérintik. De lehet, hogy nem kéne, mert……Hatalmas kikerekedett szemekkel bámult rám, s felkiáltott  : az Istenért mindjárt jön a busz - ne kinozzon….!Belekapaszkodott a kapuba az ujjai elfehéredtek a szoritástól - ….jól meggondolta…?- kérdeztem…Nehogy valami nagyobb bajt csináljak….a Mamának szól a levél de nem a….Nem csinál bajt… csak hozza már..toporgott….Kérem…nagyon kérem…
Sötétben, vakon is megtaláltam volna a levelet - lefelé menet kibobottam, hogy egy utolsó pillantást vessek sárga papirjára, s büszke voltam magamra, hogy tovább őriztem, s ime volt miért.
A busz már a kanyarba ért amikor igy félig kibontva átnyujtottam - nem hallottam a hangját, de a szája mozgásából tudtam mit olvas: Én Édesem, én Édes Szerelmem álgyon az Isten, ha még gondolsz rám…Valahol itt tarthatott, mig botladozva utóérte a felszállókat, arcához szoritotta a kis csomagot, úgy lépett fel kicsit bénán, és többé nem láttam
Nem olvastam tovább sohasem a levelet, mert féltem, hogy eltörik a tető déli oldalán szikkasztott papir. Nagyon meg voltam magammal elégedve de csak néhány pillanatig, mert közben eszembe jutott, hogy ez a levél egyik kincse volt a háznak. A múlt egy darabja bakker. (csak tudnám mit jelent..) És most mi lesz velem…?

   - Namostan Ernő…… Te biztosan tudod mit is gondoljon az ember a nőkről…..Mer én leginkább azt, hogy favágás közben ne nagyon merengjen róluk senki emberfia, mert ha nincs az a jó kis bunkós vége a baltának, mármint a nyelének, s lankad a figyelem akkor abból baj lesz……….Jön a vér........!