Portfóliók
Cím nélkül
Arcod elsimul párnád fodrain
ahogy álmod túljár az ég boltjain csendesen.
Halk léptekkel sunnyogom feléd
mintha ölelni szeretnéd a vágyakat.
Szuszogásoddal nyugtatod ágyadat.
dörren, csörren, morajlik, zeng
léptem, zajától pusztuló csend
sikolya ébreszt a napsütötte éjben.
Ijedten nézel rám, majd egy kicsit
meg nyugodsz.
Csak a húzat volt ki rád nyitott.
