Cím nélkül
Állsz a véres sírok felett
Kerékbe tört beszéddelí.
Homályos már az emlékezett
Elmosódott a tiéddel.
Imáid nem értik már az ősök,
Nem értik ezt a ferde nyelvet.
A hazáért halt magyar hősök,
Akiktől a világ mindent elvett.
1956, neked csak számadat.
Nem láttad az orosz hadat,
A magyart ki fegyvert ragad,
A Corvin közben holtan magad.
Nem láttad 48-at,
Vérben s sárban ázó ezer holtat.
Nem láttad a tatár nyomát,
Töröktől örökölt várak romját
Népek nemzete a magyar,
Zagyvált kósza nyelvet hadar.
Nem értik az ősök s az istenek
Egy árva szót, egy imát sem értenek.