Cím nélkül
Csak a hó esést várom,
gyermekes türelmetlenséggel.
Kezemben lassan ég el
minden hó pehely,
Szívembe nincs már hely
a temérdek gyönyörbe úgyis
belé szakad, ahogy rám
hullik az ég.
Cseppet didereg még
a könnyed öröm,
ilyenkor egyedül vagyok
és ezt gyűlölöm.
