Portfóliók
Az agysebész
- Dokikám, tudnál-e rajtam segíteni? – hívtam fel telefonon tavaly nyáron az agysebész ismerősömet.
Gyerekkori cimborák voltunk, jó néhány élmény, gyerekkori csíny köt össze, no meg a kedves felesége is osztálytársam volt a középiskolában.
- Jaj be jó, hogy hallom a hangodat, rég nem láttalak, de remélem nincs semmi baj veled vagy a családoddal?
- Á, dehogy csak egy kis rutin beavatkozásra volna szükségem. Mikor kereshetlek fel?
Megbeszéltük az időpontot, bementem a rendelőbe és tátva maradt a szám. Hirtelen nem tudtam, hogy most egy óvodában, vagy egy gyerekszobában vagyok. A falra színes virágok, rózsaszín pillangók, pufók bárányfelhők és természetesen mosolygós nap is volt festve.
- Ejha, jó helyen járok? Két agyműtét között, ovisokra is felügyelsz? –szegeztem neki kissé cinikusan a kérdést.
- Foglalj helyet, majd mindet megértesz a végén - mutatott egy rózsaszín párnákkal bélelt, lófejes karfájú karosszékre.
Belesüppedtem a fotelba, és máris valami kellemes madárcsicsergést véltem hallani.
Gyorsan a tárgyra tértünk, előadtam a panaszaimat, és megnyugtatott, hogy a legjobb helyen járok, és a legjobb ellátásban részesülök majd. Aggodalomra semmi okom, robot végzi majd a műtétet, és 99,99%-ban sikeres a beavatkozás.
Nohát, - gondoltam, csak nem én leszek a 0, 01%, ennyire kivételes azért én sem vagyok.
- Ha fel vagy rá készülve, akkor holnap túl is eshetsz rajta, és meglátod, minden megváltozik – bíztatott a doki.
Másnap, remegve az izgalomtól, hogy egy agyműtéten fogok átesni, és utána minden más lesz, beléptem a műtőbe.
Dokikám fehér köpenybe bújtatott, és egy egész kis miniatűr szerkezetet mutatott.
- Ez a kis robot fog elvégezni mindent. Altatásra nincs szükség, egy fájdalomcsillapítót kapsz csak, és amíg a robot dolgozik, addig mi beszélgethetünk, és egy monitoron követhetjük a munkáját.
A kis robotot beültette a nyakamba, ő meg elindult felfedező útjára a koponyámba. Már ott is van, meg is találta azt a helyet ahová be kell avatkoznia. A talamuszt analizálja, és a szubjektív érzésekből kiöli a kellemetleneket. A látási és a hallási receptoraimba is beleszól, már ezután csak azt látok és hallok, ami számomra kellemes, többé nem veszem észre a rosszat, a gonoszat, nem hallok meg fülsértő dolgokat, ó istenem, végre csak madárcsicsergés lesz.
- Még egy kis türelmed legyen, a nagyagyon is végzünk egy parányi kis változtatást. Az érzelmek kialakulásának a helyén kell beállítsunk egy új értéket, és ezzel meg is vagyunk.
Végignézzük a kis robot szorgalmas munkáját, majd a doki kivezérli belőlem ezt a fura kis gépezetet.
- Állj fel, és nézz körül. Milyen most a világ?
Néhány pillanatig sötét volt minden, majd színes virágokat, rózsaszín pillangókat, pufók bárányfelhőket, sőt még mosolygós napot is láttam.
Piros fehér pöttyös ruhácskámban átszaladtam a téren.
Gyerekkori cimborák voltunk, jó néhány élmény, gyerekkori csíny köt össze, no meg a kedves felesége is osztálytársam volt a középiskolában.
- Jaj be jó, hogy hallom a hangodat, rég nem láttalak, de remélem nincs semmi baj veled vagy a családoddal?
- Á, dehogy csak egy kis rutin beavatkozásra volna szükségem. Mikor kereshetlek fel?
Megbeszéltük az időpontot, bementem a rendelőbe és tátva maradt a szám. Hirtelen nem tudtam, hogy most egy óvodában, vagy egy gyerekszobában vagyok. A falra színes virágok, rózsaszín pillangók, pufók bárányfelhők és természetesen mosolygós nap is volt festve.
- Ejha, jó helyen járok? Két agyműtét között, ovisokra is felügyelsz? –szegeztem neki kissé cinikusan a kérdést.
- Foglalj helyet, majd mindet megértesz a végén - mutatott egy rózsaszín párnákkal bélelt, lófejes karfájú karosszékre.
Belesüppedtem a fotelba, és máris valami kellemes madárcsicsergést véltem hallani.
Gyorsan a tárgyra tértünk, előadtam a panaszaimat, és megnyugtatott, hogy a legjobb helyen járok, és a legjobb ellátásban részesülök majd. Aggodalomra semmi okom, robot végzi majd a műtétet, és 99,99%-ban sikeres a beavatkozás.
Nohát, - gondoltam, csak nem én leszek a 0, 01%, ennyire kivételes azért én sem vagyok.
- Ha fel vagy rá készülve, akkor holnap túl is eshetsz rajta, és meglátod, minden megváltozik – bíztatott a doki.
Másnap, remegve az izgalomtól, hogy egy agyműtéten fogok átesni, és utána minden más lesz, beléptem a műtőbe.
Dokikám fehér köpenybe bújtatott, és egy egész kis miniatűr szerkezetet mutatott.
- Ez a kis robot fog elvégezni mindent. Altatásra nincs szükség, egy fájdalomcsillapítót kapsz csak, és amíg a robot dolgozik, addig mi beszélgethetünk, és egy monitoron követhetjük a munkáját.
A kis robotot beültette a nyakamba, ő meg elindult felfedező útjára a koponyámba. Már ott is van, meg is találta azt a helyet ahová be kell avatkoznia. A talamuszt analizálja, és a szubjektív érzésekből kiöli a kellemetleneket. A látási és a hallási receptoraimba is beleszól, már ezután csak azt látok és hallok, ami számomra kellemes, többé nem veszem észre a rosszat, a gonoszat, nem hallok meg fülsértő dolgokat, ó istenem, végre csak madárcsicsergés lesz.
- Még egy kis türelmed legyen, a nagyagyon is végzünk egy parányi kis változtatást. Az érzelmek kialakulásának a helyén kell beállítsunk egy új értéket, és ezzel meg is vagyunk.
Végignézzük a kis robot szorgalmas munkáját, majd a doki kivezérli belőlem ezt a fura kis gépezetet.
- Állj fel, és nézz körül. Milyen most a világ?
Néhány pillanatig sötét volt minden, majd színes virágokat, rózsaszín pillangókat, pufók bárányfelhőket, sőt még mosolygós napot is láttam.
Piros fehér pöttyös ruhácskámban átszaladtam a téren.
