Portfóliók

Százados tölgy holtág lágy ölén,
lassan hízó évgyűrű-körök.
Ág-ujjakkal késői ködöt
fésül ujjain feszengő fény.

Termésében hulló nyári nap:
bukott évszak emléke zokog.
Holtág jegén zúzmara kopog,
fehér szikrákban csöppnyi fagy.

De titkon a csorduló nedvek
kérge alatt tavaszt álmodnak,
mint vajúdó szövet; fatestet,

bársonyos, smaragdzöld lomboknak
kétszáz éves, szikár gyökeret,
újjászül(et)ő, friss magvakat.

--------------------------------------

Újjászül(et)ő, friss magvakat,
kétszáz éves, szikár gyökeret,
bársonyos, smaragdzöld lomboknak,

mint vajúdó szövet; fatestet,
kéreg alatt tavaszt hordoznak
titkon csorduló, zsongó nedvek.

S bár fehér szikrákban csöppnyi fagy:
holtág jegén zúzmara kopog,
bukott évszak emléke zokog,
termésével hull a téli nap.

Míg feszeng ujjain üdvös fény,
elűz foszló, késői ködöt,
s újra élő évgyűrű-körök
ébresztik a százados növényt.