Portfóliók

Cserna-Szabó András

Puszibolt

Magvető Kiadó

Ez a könyv a boldogságról szól - a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska.

Regényrecept

Végy egy adag meghatározhatatlan boldogságot. Daraboljuk apróra.

„Az ember boldogságának kis kertje helyét az isten háta mögött, sőt gyakran vulkanikus talajon jelölte ki.” Akinek hét anyja van, az fejtse ki, mondja a Puszibolt mesterszakácsa, Cserna-Szabó András.

Az adag reális kimérése lényegében Moravcsikné. A recept szerint ugyanis nem Moravcsikné volt boldog, hanem maga a boldogság volt Moravcsikné. Ezzel a regényrecept filozófiai premisszái megoldódni látszanak.

Végy egy adag képtelensége, és humort. Lötyköljük össze. Egyenlőre tegyük félre..

Habár Moravcsikné már kora reggel kinyitott, boltjában semmit nem lehetett kapni, mert négyszáz kilója mindent kiszorított boltjából, az ukrán borotvapengéktől kezdve a brit esőkabátokig.

Végy egy adag rejtélyt. Negyed gerezd kontrapunkt, reszelve illik hozzá. Hagyjuk főni saját levében.

Senkinek nem fért a fejébe, hogy ez a boldogságra született szépasszony hogyan mehetett nőül egy olyan savanyú és szigorú, bigott férfihoz, mint a halséf, Moravcsik Lukács. Ez a mosdatlan, villogó görényszemű alak egész nap pontyokat, csukákat, harcsákat fejezett és belezett, de olyan gyűlölettel, hogy a halak húsa megkeseredett. Gyakran előfordult, hogy véres pakomparttal jelent meg hajnalban a piacon.

Végy hozzá egy ki s colour local-t: haszontalan, Donald kacsás rágógumit követelő gyermekeket, gondosan összeválogatott ruhakölteményekben járó-kelő szépasszonyokat, a golyózó vén kujonokat a ligetben. Posírozzuk mindezt, mint a Gundelban a főszakács, jó lesz köretnek, de az epikai hitelnek is használ.

Végy egy rosszul sikerült temetést: A gyásznép mérgesen mered a kiszemeltre, aki a búcsúztatót mondja, s éppen történetesen hentes, s aki, csak annyit tud kinyögni: Elfogyott.

Tegyük egyelőre félre, s forrósítsunk hozzá egy wook- edényt, hisz a recept szerint magát a boldogságot kell előállítanunk íncsiklandozó formában, még ha a Puszibolt be is zárt.

Végy egy adag féligsült realizmust, itt van nekünk Jóbá:

A város huszonhárom szobrának a nevét tudja, mindössze fél deci törkölyért, a Menzeszes Csigához címzett italbolt pultjánál, ha jól odatámaszkodhat.

Tegyünk hozzá némi malíciát, de csak egy csipetet: A hegyaljai Bányász-szoborra télvíz idején nehezen megy fel a védőzsák, és Jóbá azt gondolja, hogy Isten lelke is folyton beakad a vászonba. S hozzáteszi, a szobornak címezve, hogy inkább vers lettél volna, mindannyian jobban jártunk volna, ami bizonyára tetszeni fog azoknak a bölcsészlánykáknak és középkorú recenzenseknek, akik a művészi lét ontológiáját még Bécsy Tamás akadémikus úrnál sajátították el annak idején. És talán megnyugtatja a többi fanyalgó recenzenst, hogy a szerző tisztában van mestersége titkaival.

Végy egy nagy adag mesélőkedve és némi humort: és sorold föl a kisváros szobrait Fülmetsző Pétertől kezdve Vonakodó Zsuzsannáig, beleértve a Parázna Racháb-ot, a Hit, Remény & Szeretet Áruház parkolójában lévő összes mellékfigurát.

Végy, az ínyencebb fogyasztók kedvéért, egy kis mágikus realizmust: jót tesz az előfűszerezésnek, kiváltja a szerzőtársak és műítészek irigységét, és elevenedjen meg a Menzeszes Csiga kocsmájában, fél sörrel zárás előtt az összes bebugyolált szobor és kezdjenek panaszkodni, hogy a Zsuzsanna szobrát körülsettenkedik a kukkolók.

Keress egy írót, ez lesz a főzet sava-borsa: Az olvasók zabálni fogják a Móricz Móricz figuráját, aki Óbester dohányt szív, kicsit folyik a taknya, és házi konyakját iddogálta, amelyet csapvízből, patikai szeszből és konyakaromából vegyített magának, ócska mamuszt visel, fején zsíros filckalappal.  A frivol lepusztultság miliője keveredjen alkotóvággyal.  A mester készüljön minden írók nagy téma- álmára: Simon mágus történetének megírásához.(Kedves recenzensek, ítészek! Mindenki túl van már ezen a házi feladaton?)

 Főfogásként toppanjon be egy zsíros hajú idegen, aki épp a születésnapját ünnepli, konyakból átváltoztatott cabernet sauvigonja étvágygerjesztő aperitift lesz az olvasónak, s derüljön ki, hogy az átváltozást sűrűn gyakorló idegen nem más, mint maga Jézus Krisztus.

Az átpárolt kisepikához keverj egy kis párbeszédet, fölforrósítva erotikával, a szépséges Zsófiáról, akire maga Krisztus is emlékezni vél, s szórd meg csipetnyi, de első osztályú, és első kézből származó pletykával: Simon mágus ugyanis a betoppanó Jézus szerint,  nemcsak a hatodik mennyországig tudott fölrepülni, de elérte a hetediket is. Péter győzelme igazából csúfos vereséget takart. Simon most azon országnak a lakója, amelynek őre Péter. Kénytelenek együtt élni, pedig úgy rühellik egymást, mint Jónás a prófétaságot.

Miután megszórtad alaposan friss, de gyilkos humorral, tedd a sütőbe és várj:

Civil ruhás rendőrök toppannak be. És letartóztatják Jézust, aki nem tudja magát igazolni semmiféle okmánnyal.

„Felőlünk akár lehet a szeplőtlen Szűz is- mondta a köpcös, és újabb gyufaszálat dugott a szájába-, ha nincsenek papírjai, visszük. Még csak az kéne, hogy mindenféle idegenek papír nélkül mászkáljanak a városban! És beismerte az illető, hogy nincs nála írás, mindenki hallhatta. Ha pedig tényleg ő a Jézus, akkor meg mit van úgy bemajrézva? Fejbe lőjük, oszt három nap múlva feltámad! Szilveszterkor már megint együtt piázhatnak.

-Elkefélt meló ez- nyerítette a langaléta-, az ember letudja a dolgát, aztán három nap múlva kezdheti elölről. Na, nyomja el a cigijét, fostalicska.”

Kerekes Tamás

www.tollal.hu