Portfóliók

 ott benned a szenvedés mint a forró trópusi éjben a
a gyanútlan gazella védetlen nyakára a tigris
karommal és agyarral tör le rád
nem marad erőd nincs gondolatod eltűnt vágyad
annyira fájsz önmagadnak
hogy semmid se maradt
képtelen vagy érzékelni
lelked teste dallamtalan űrré vált
azt sem tudod már mi a fáj
elveszett a szó a tett a sóhaj az
egyetlen és mégsem érzed
de nem szabadíthat
mert kiteljesedett a jaj

úgy hiszed most nem segít imád
maga a világ is csak gyötrő víziókban jön elő
- öncélú fúriák végre fölszabadultak!
ha mégis megszólalhat az önvád
bár egykor oly gazdag és termő országnyi részeid
egyre süllyednek alá menthetetlen
azt hiszed mindez a te hibád

de látod…
a szenvedés kitárulkozó mélyébe hulltan
mégis értelmedig hatol a termő szó
mert nem mondhatod hogy átélted mindezt
ha nem tudod a minden mulladó
örök változás törvénye alatt léted halad
nem az eredendő erkölcs
- agg szentek égi szűzbeszédei
a tűz a fontos
soha üresség nem képződhet
ott ahol az érzék dúl
még megvagy még érzel még szenvedsz és… fájsz!
léted nem hiábavaló

és ne hidd el soha senkinek hogy elsüllyedt országrészeid
átélt szerelmed lefejezett vágyaid nem térnek vissza
azon egyszerű okból kifolyólag
hogy te az elsüllyedt országrészeid
átélt szerelmed
lefejezhetetlen vágyad
vagy