Portfóliók
1968
1968
Corvina Kiadó
Norbert Frei
A flaszter alatt ott a strand
Társadalom és kultúrtörténetünk izgalmas fejezetét tárgyalja újra a könyv magyarul, mely arról a karizmatikus nemzedékről szólt, mely hitt a jogaiban és síkraszállt a társadalmi cselekvésért. A könyvbe, meglepetésemre, egy Japánról szóló fejezet is bekerült, aláhúzván, hogy a korai, amerikai lázadók indítékai nemcsak az európai kontinensen találtak visszhangra. A rosszkedv, az elégedetlenség a kapitalista rend kritikájával kezdődött-most, napjainkban talán szerencsésebb lenne a rendszerkritika kifejezést használnunk -és folytatódott az amerikaiak által vívott vietnami háború eszkalációjának dermesztő kilátástalanságával.
Amikor a francia diákok ezrei hallgatták meg a Német Szocialista Diákszövetség elnökét, nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét országban a tekintélyelvű struktúrák lebontása a közös cél.
És 1968. május hatodikán megtörténik a csoda: a diákok elfoglalják a patinás Sorbonne-t.
E nap másik nagy újdonsága a Sorbonne környékét körülzáró rendőrség számára, hogy a „flaszter alatt ott a strand”, és még az is megesik, hogy Henry Kissingert nácinak nevezik.
A szárnyaló történelmi tudat Párizsban kommünt ül. A kirobbanó agresszió azonban mindkét oldalon nagy árat fizetett. De Gaulle és Pompidou is hátrálni kényszerül. A diáksághoz aztán csatlakozik a munkásság egy része is, akik közül sokan mindössze egy szabad hétfőt szeretnének, ám hét millió francia sztrájkol, és a városokat sztrájk fenyegeti. Az események eldurvulnak. Fouchet belügyminiszter beutazási tilalmat állít Daniel Cohn Bandit elé, s május 22-én sok ezer torokból hangzik föl harsányan a Latin negyedben, hogy „Mi is német zsidók vagyunk.”
A Spiegel május 27-i számának címlapja kiégett párizsi autókat mutat, címe pedig ez
Francia forradalom.
A világméretű tiltakozó mozgalom előképei az USA-ban keresendők. Ott, a modern kapitalizmus honában tört utat magának a legkorábban és a leghatásosabban a radikális rendszerkritikának az a típusa, amely nem a nem létező kommunizmus melletti kiállásból merítette tartalékait, hanem a polgári jogok oszthatatlanságáért lépett fel, átfogó politikai részvételt követelt és egy új társadalom konkrét utópiáját hirdette meg.
A harc az USA-ban a faji diszkrimináció elleni fellépéssel kezdődött, mely tiltakozó és önvédelmi akciókkal folytatódott. A csúcspontot Martin Luther King híres, Van egy álmom c. beszéde jelentette, ez után alkotta meg az USA, Lyndon B. Johnson elnöksége alatt az USA történetének legátfogóbb polgárjogi törvényét.
Talán Berkeley egyetemről indult minden, ahol megszületett a 60 ezer példányban terjesztett kiáltvány, melynek szerzője Tom Hayden volt, és aki megelőlegezte már azoknak az utópikus-harmonikus világszemléletét, akik fél évtizeddel később a virágok erejét hirdetik majd. Majd a tettek következnek és Joan Baez Dylan egyik dalát énekelve elfoglalják az egyetemet a diákok. A vietnami háború elleni fellépés globalizálódik. Kemény szavak hangzanak el: „A fehérek elküldik a feketéket a sárgák ellen, hogy megvédjék azt a földet, amelyet a rézbőrűektől loptak.”
Közben le kell nyelnünk néhány kiábrándító adatot, melyet eddig Magyarországról szivárványszínben láttunk. A beatzene hatvanas évekbeli világhódításának sem földrajzi, sem generációs tekintetben nincs köze az ötvenes évek beat mozgalmához. Jack Kerouc és a beatnemzedék időközben már negyvenes éveiket taposó költői az egzisztencializmus amerikai válfaját művelték, míg a Beatles, Rolling Stones és némely más banda feleannyi idős tagjai-mint ismeretes Angliából jöttek. Az új létforma Mekkája San Frisco lett. Célpontban a Haight-Ashbury-vel, mely alternatív életformájával létrehozta a hippit. Loveburger és lovedog bőven volt az utcákon, s rendelkeztek egy Psyhedelic Shoppal, ahol a mozgalmas délutánok hozzávalóit lehetett beszerezni, akiknek pedig egy-egy ilyen színes délutánt követően nehézséget jelentett a visszatérés a földre, az előtt, egy bizonyos Dr. David Smith ingyen klinikáján a nap minden órájában nyitva állt egy pihenőszoba. Aztán a Doors Jim Morrisonja berúgta az emberi tudat másik oldalához vezető utat, és még Norman Mailer is szárnyalt.
A kötet foglalkozik a columbiai eseményekkel: a mozgalom radikalizálódásával és széthullásával. Hat fejezet szól a német baloldal külön-útjáról. A nemzeti szocializmus kritikájából egy új nemzedék születik. Létrejön a frankfurti Új Baloldal. A demokrácia szükségállapotáról dörgedez. Berlinben szabad egyetem nyílik A Coca-Cola és Marx gyermekei falragaszokban tudatják: Mindenki az időjárásról beszél. Mi nem.
A kötet külön elemzi a korabeli Japán rejtélyes lázadását, az olaszországi radikalizálódást és terror-konkurenciát, Hollandiáról, Nagy-Britanniáról szól a következő két fejezet. Majd ezt követi a cseh, lengyel és keletnémet rész.
A zárófejezet napjainkban különösen izgalmas: Mi volt és mi maradt belőle.
Nem lövöm le ennek a nagyszerű könyvnek a zárópoénját, de annyit elárulok, hogy az utószóban az olvasható, hogy 68 még ma is inkább jelen, mint múlt.
Kerekes Tamás
