Szinyei-Merse/Manet
egymagamban ülök,
majszolok egy
mogyorós bonbont,
majd ismét elkezdek
majszolni: édes szavakat.
a cuppogó hangok:
a szoba felesleges
visszhangjai.
senkinek se akarom
azt mondani, jó napot,
de a tegezés kizárva.
a kulcsot már régen
feldobtam és semmi
esetre sem akarok
kilépni ebből a helyzetből.
sehogy se érzem
jónak a kompozíciót.
megint ülök, locsogok,
mese nincs, egyedül
vagyok. "ósdi", (teátrális)
majális jelenetben ülök,
mellettem meztelen
férfiak és nők pózba
merevedve figyelnek
egy alkotásra. buja
kezek, fodros ruhák.
színek, formák
keverednek bennem.
tükörkép mindenütt.
a természet fest engem le,
szavakat rajzol a színes
formákba,
mondatokba bonyolódom,
tükörképek borítanak el
a majálison.
megőrülök a sok tükör-
kép láttán, látok, nem
látok, bonbon, ülök,
majszolok, csacsogok,
megint, megint, és megint
csak festek.
majszolok egy
mogyorós bonbont,
majd ismét elkezdek
majszolni: édes szavakat.
a cuppogó hangok:
a szoba felesleges
visszhangjai.
senkinek se akarom
azt mondani, jó napot,
de a tegezés kizárva.
a kulcsot már régen
feldobtam és semmi
esetre sem akarok
kilépni ebből a helyzetből.
sehogy se érzem
jónak a kompozíciót.
megint ülök, locsogok,
mese nincs, egyedül
vagyok. "ósdi", (teátrális)
majális jelenetben ülök,
mellettem meztelen
férfiak és nők pózba
merevedve figyelnek
egy alkotásra. buja
kezek, fodros ruhák.
színek, formák
keverednek bennem.
tükörkép mindenütt.
a természet fest engem le,
szavakat rajzol a színes
formákba,
mondatokba bonyolódom,
tükörképek borítanak el
a majálison.
megőrülök a sok tükör-
kép láttán, látok, nem
látok, bonbon, ülök,
majszolok, csacsogok,
megint, megint, és megint
csak festek.