Portfóliók
Bolygópárnák
Csillagos ég takar a stégen,
ott beszélgetünk- tegnap, ma, régen.
Heverünk, a lég még meleg
nevetsz, nevetek, jó itt veled.
Hajók ringnak, hullámok verődnek,
tücskök zenélve hozzánk szegődnek.
Válladra hajtom fejem,
lassan nézlek.
Kicsit félek,
de szemeid kékek,
s eszembe jutnak képek,
kedvesek és szépek.
Fülelek halkan.
A szavamat adtam,
de szívedbe martam.
Jól el is szartam,
nem így akartam.
De érzek óvatost,
s érzek kótyagost.
Rád csodálkozom,
de nem fohászkodom.
A mosoly a legrövidebb út,
a tekintet a legmélyebb kút.
De nem tudom fejem nehéz-e válladon,
nem púp vagyok-e hátadon.
Néznél-e, látnál-e, mutassam, mondjam?
hogy ízlik-e ízem, vagy oltom-e szomjad...
S bolygópárnákon fekszünk
csillagok takarják testünk.
Béke van s nyugalom
a nap kél keleten,
s nyugszik nyugaton.
ott beszélgetünk- tegnap, ma, régen.
Heverünk, a lég még meleg
nevetsz, nevetek, jó itt veled.
Hajók ringnak, hullámok verődnek,
tücskök zenélve hozzánk szegődnek.
Válladra hajtom fejem,
lassan nézlek.
Kicsit félek,
de szemeid kékek,
s eszembe jutnak képek,
kedvesek és szépek.
Fülelek halkan.
A szavamat adtam,
de szívedbe martam.
Jól el is szartam,
nem így akartam.
De érzek óvatost,
s érzek kótyagost.
Rád csodálkozom,
de nem fohászkodom.
A mosoly a legrövidebb út,
a tekintet a legmélyebb kút.
De nem tudom fejem nehéz-e válladon,
nem púp vagyok-e hátadon.
Néznél-e, látnál-e, mutassam, mondjam?
hogy ízlik-e ízem, vagy oltom-e szomjad...
S bolygópárnákon fekszünk
csillagok takarják testünk.
Béke van s nyugalom
a nap kél keleten,
s nyugszik nyugaton.
