Portfóliók
Pizza! Világos?!
Most pedig elmondom Nektek, mi közünk is van nekünk jó (?) magyaroknak a jó (?) taljánokhoz. Mert nemzeteink között a kapcsolat mélyebb és filozofikusabb, mint az elsőre hinné az ember. Mélyebb, mint Ludas Márton hivatásos visszavágó és Döbrögi méltóságos elszenvedő egyharmada. Filozofikusabb, mint Trieszt hovakerülése.
Érdekel? Nem? Nem baj. Olvassátok!
Az elmélet roppant egyszerű. Van az a kerek valami, amit úgy neveznek pizza. Ez úgy készül, hogy az ember fogja magát és mindenféle növényi és állati és kétes eredetű alapanyagot összekever, összegyúr, majd a gombák kényére-kedvére bízza egy erjedésre meleg helyen. Ha a gomba barátilag viseltetik irányunkban, szépen reakcióssá válik. Ha kel, ha nem.
Boldogságunk ekkorra már nem ismer határokat. Éhségünk? Éhségünk pedig boldogan határtalan. Türelmetlenül fogjuk a kétszer akkora pasztát és akkurátusan – lehetőleg – kerek tepsibe nyújtjuk. Ízlésünk diktáltatja velünk, hogy vastagon, avagy vékonyan szeretjük mi azt a hordozót. Ha vékonyan, vékonyra, ha vastagon, vastagra nyújtsuk, mert ellenkező esetben ízlésünk diktántyja csorbát szenved.
Tegyük fel, úgy gondoltuk legyen vékony. Módjával és rendkívül szakszerű arccal heveny paradicsomutánzatot kanyarintunk rája. Ha paradicsomutánzatunkban sok az E, akkor boldogok lehetünk, mert szervezetünk olyan elengedhetetlen kiegészítőkhöz juthat, mint például a sűrűséget szabályozó szerek (e nélkül az ember híg lészen, mint a medúza,…), esetleg a tartósítószerek (…vagy könnyen romlandó).
Eztán jön a lényeg. A FELTÉT! Mert abban kiegyezhetünk, hogy feltétel nélkül még egy fegyverletétel is zavarba ejtően kiábrándító. Világos?
Érdekel? Nem? Nem baj. Olvassátok!
Az elmélet roppant egyszerű. Van az a kerek valami, amit úgy neveznek pizza. Ez úgy készül, hogy az ember fogja magát és mindenféle növényi és állati és kétes eredetű alapanyagot összekever, összegyúr, majd a gombák kényére-kedvére bízza egy erjedésre meleg helyen. Ha a gomba barátilag viseltetik irányunkban, szépen reakcióssá válik. Ha kel, ha nem.
Boldogságunk ekkorra már nem ismer határokat. Éhségünk? Éhségünk pedig boldogan határtalan. Türelmetlenül fogjuk a kétszer akkora pasztát és akkurátusan – lehetőleg – kerek tepsibe nyújtjuk. Ízlésünk diktáltatja velünk, hogy vastagon, avagy vékonyan szeretjük mi azt a hordozót. Ha vékonyan, vékonyra, ha vastagon, vastagra nyújtsuk, mert ellenkező esetben ízlésünk diktántyja csorbát szenved.
Tegyük fel, úgy gondoltuk legyen vékony. Módjával és rendkívül szakszerű arccal heveny paradicsomutánzatot kanyarintunk rája. Ha paradicsomutánzatunkban sok az E, akkor boldogok lehetünk, mert szervezetünk olyan elengedhetetlen kiegészítőkhöz juthat, mint például a sűrűséget szabályozó szerek (e nélkül az ember híg lészen, mint a medúza,…), esetleg a tartósítószerek (…vagy könnyen romlandó).
Eztán jön a lényeg. A FELTÉT! Mert abban kiegyezhetünk, hogy feltétel nélkül még egy fegyverletétel is zavarba ejtően kiábrándító. Világos?
