Portfóliók

Meg-megálltam, elméláztam,
s az útra fagytam legbelül.
Kávéházakra vágytam,
Pestre, Dunára, tintára,
s az elmenőkre, akiket
sárga villamosok
nyeltek-okádtak
a budapesti utcakőre.
Papírra vágytam, csendre,
a zajokba vágódó ékezetre,
majd sarkon fordultam,
s úgy bámultalak titeket.
Fizettem, köszöntem,
s útrakeltem,
hogy magamba fojtsam
eltérő vétkeim.
Láttam amint szívemből tollatok
lelket hasít, páratlan oldalakra,
aztán kabátomba bújtak
a magányban szenvedő napok.
Ott voltál vajon?
Zsebemben motoztam,
papírt gyűrtem ökleim között,
könyveitek gerincén elfordultam,
s a házfalakra sírtam e ujjgyakorlatot.
Hisz nekem ehhez már semmi közöm.

(Lapjaitokra hajtom arcom,
s gondolataimba sújtva
minden félelmemről,
hiányomról és csendemről,
egy világ iránti engedelmességből,
tisztelettudóan hallgatok.
Borítékomban a le nem zárt tegnapok.)