Portfóliók

At the round earth's imagined corners blow   

a)

Hol földi sarkot vet a túlvilág,

ti angyalok, úgy trombitáljatok,

lelkek hadát emelje fel szavok,

majd mindük szétszórt testeikbe hág;

kit vízözön, s a' kire vár a láng,

kit zsarnok s harc leölt, s egyéb gyilok,

mocsárláz, balvégzet – s kire ragyog

az Úr, a kíntól óvni meg magát.

Vagy még álmot Uram, s a gyászra tért

nekem, mert túláradnak vétkeim,

s könyörgni késő lesz kegyelmedért

ott majd; itt lent a föld göröngyein

taníts vezeklést, és bocsánatom

véred megbélyegzi, ha ráomol.

b)

Fúdd meg a föld el képzelt szegletin

a harsonákat angyal-nép, s emeld

fel halott lelkek seregét, veled

vegyen erőt rég széthányt testein;

kit víz emészt meg vagy tűz, a' szerint,

kit ínség, törvény, harc, zsarnok-kezek,

vaksors vagy láz le ölt, s ti, kit szeret

Isten, s szemed az üdvért rátekint.

De nem, Uram, még hadd aludjanak,

s a bűnökért hadd töltsem még a gyászt,

könyörgni késő lesz irgalmadat;

hol a silány föld magához aláz

taníts meg bánni, mert az élvezet,

ha békém véreddel pecsételed.

c)

A földgömb képzelt sarkaiba állva,

angyalok, fújjátok meg a négy trombitát,

keljen fel a sok lélek, ha hangjuk kiált,

mert szétdobált testük régóta várja:

aki megfulladt, vagy a tűz virága,

háború, lázroham, éhség égeti át,

és akinek szeme az Istenre vigyáz –

a kellemes halálnak ez az ára.

De mégse keltsd fel őket még Jóistenem,

s én is gyászolnék még, mert sok a bűnöm,

s mert ott késő kérni: kegyelmezz meg nekem;

taníts meg bűntudatra itt a földön,

hadd élvezzem, hogy bánt a lelkiismeret,

mintha a véreddel fizetted volna meg.