Don Denis: Senhor fremosa e de mui loução
Don Denis: Senhor fremosa e de mui loução
Szép úrnőm, Önben sok a jó erény,
kérem, szánjon meg nagy bajomban,
szeretem, hogy magam' se jobban,
a legnagyobb bűnöm ez, s látom én,
kevés felém jósága, Asszonyom,
pedig imádom Önt olyan vakon,
ahogy tudom, és titkok rejtekén
(jobban, mint Brancafrolt szerette
Flores) a szerelmet követve,
de biztosan tudom, hogy Ön kemény,
kevés felém jósága, Asszonyom,
pedig imádom Önt olyan vakon,
ahogy tudom, mert oly vágy az enyém,
'mi több, mivel Trisztán imádta
Izoldát; vágyom Önt hiába,
s tudom, hogy számomra nincsen remény:
kevés felém jósága, Asszonyom,
pedig imádom Önt olyan vakon,
ahogy tudom; mint akit két rokon,
a bánat és a téboly átka nyom.