Éles csend
Mint egy tökéletes jógi,
úgy tesz, mintha talán volna
akit soha el nem bódít
idő, óra aranytolla,
élvezet, anyagi világ,
s két röpke pillanat között
halkan ismétli a „mará”-t
bíbor brokátba öltözött
örök meditációban,
manifesztuma mindennek,
s mintha ott lennénk valóban,
és azt gondolnánk, istenhez
úgy hallatszik a szent mantra,
üzen a szó, s ő csendesen
kiül néma Gangesz partra,
áldást hint letűnt perceken,
s vízben úszó máglyák felett
fénylő éteri alakban
risik lesik az életet,
éles csend a szürke zajban.