Portfóliók
kilencedik 50 vers (50)
Nyár este van, tópartján ülök
Nézem a vizet, tán egy üstökös?
Az eget kémlelem, száll a gondolatom
Hulló csillag repül, küldöm a sóhajom.
Akarom hogy érezz! Tudd hogy miért vagyok!
Érezd az illatom, tárd fel gondolatod.
Én vagyok az eső, mely életet hoz neked
A reggeli napfény, mely lágyan átölel.
Mosolygós arcát mutatja feléd
Nem ismered őt, csak látod tekintetét.
Nem tudod pontosan mikor merre is jár
Teste melletted, de lelke magasan száll
Olvasd mit ír, és megnyílik előtted
Láthatatlan kelyhét kitárja feléd
Végtelen ő, és sebezhető
Bár sziromba zárja, nem felismerhető
2010-07-13
--------------------------------------------
Dalol a szél
Egész éjjel a szél dalolt
Ázott falevelet hord.
Az eső ütemesen kopog
Kihalt az utca, emberek sehol.
Sírnak a fák, ágak törnek
Zsenge hajtások lengenek
Falevelek hangosan susognak
Esőcseppek az ablakon koppannak.
Számolom a perceket
A felgyorsuló cseppeket
A szálló, pörgő falevelet
Nézem a fénylő úttestet.
Különös hangulat vesz rajtam erőt
Csak állok, és nézem csendben az esőt.
Üresen bámulok a szürke semmibe
A testem még itt van, de a lelkem nem.
Gondolatok cikáznak fejemben
Ablakot nyitok, s hagyom, hogy térjen be;
A zuhogó eső, s az ázott föld illata
S a süvítő szél dúdoló hangja.
Arcomon érzem az esőcseppeket
Már nem is számolom, a múló perceket
Szemem csukva, s a lelkem távol valahol
S a szívem a széllel duettet dalol.
2010-06-16
---------------------------------------------------
A tél dala
Rég nem láttam ennyi havat
A hófelhő alja kiszakadt
Egy kiscsillag éles csücske,
Beakadt a hófelhőbe.
Rég nem láttam ennyi havat
Tél a fákra hósapkát rak.
Fehér lepel fedi a rétet,
Féltve óvja a szendergőket.
A fagy jégvirágot rajzol,
Eresz alól jégcsap csillog.
Zúgó szél fújja a fákat.
Lerázza a hósapkákat.
Jégpáncél rian a tó jegén,
Öblösen zúg a sarki szél.
Jégcsapok hangosan törnek,
Arcokon lángrózsák feslenek.
Zeng bong a természet,
Fagymerster vezényel.
Komponál a tél maga,
Felcsendült a "Tél dala"
2010-02-01
----------------------------------------------------------------
Hóesés
A hótól roskadó, integető fákat
Az utcán sétáló embereket.
A dombon szánkózó gyermekeket.
Kezem kitartom, s hagyom hogy ráhulljon
Lágyan hulló pihe, bőrömön olvadjon.
Fehér csipkekendő az ágakat takarja,
Az alvó rügyeket, féltő gonddal óvja.
Védő lepelként a mezőket takarja
Új élet szunnyad, álmodik alatta.
Napsütésre ébred, jelez a természet!
Madárka csivitel; - Közel a kikelet!
2010-01-30
----------------------------------------------------------------
Mit érzel
Még csak egy
Egyszer ölelte két karod testem.
Édes ajkad egyszer érintette ajkam
Űz feléd a vágy őrült iramban.
Magával sodor, mint vihar a felhőt
Rohan a vérem, s a kéjes érzés feltör.
Izzik a vágy, forr, mint a katlan
Feltörni készülő, szomjam olthatatlan.
Szeretnék veled összeölelkezni
Szemedben a lángot újra izzítani.
Érezni a tüzet, a perzselő vágyat
Látni benne azt, mit érzek irántad.
Mond ki kedves, kérlek mi az, amit érzel!
Mit érzel akkor, ha nevem kiejted
Torkodban a szíved hevesen dobog,
S a fojtó levegőt zihálva kapkodod.
2010-01-25
-----------------------------------------------------
Üresség
Sötétség, hideg, és üresség
Kihunyt belül minden fény.
Zúg odakünn az északi szél
Megjelenik a sarki fény!
Mikor süt rám a napsugár újra?
Mikor térnek a madarak vissza?
Csak a néma csend, és üresség
Fáj, ahogy sír a sarki szél.
A csendben üvöltve sír; és fáj!
Megfagyott ajkam nyitnám már!
De mindez csak gondolat marad
Szememben könny, s a fájdalom mar.
2010-01-09
------------------------------------------------
Szebb világ
Virágoskert volt, s pompázott.
Nap sütötte; friss harmat öntözte
Szép legyen, mire ébredsz reggelre.
Pompájával kápráztasson
Szeretetet vigyen a lelkedbe
Ragyogást a két szemedbe.
Csak örömöt; mit ő hozott.
Fordulj hát a fény felé
Küldj egy mosolyt a barátok felé.
Előtted jár és vezet,
Mutatja az utat felém
Vigyázza minden léptedet.
----------------------------------------------------------
Miért sós a tenger
Mikor a szívedet gyötri a fájdalom,
A jövő látképe sötét ijesztő folt.
Mikor érzed hogy erőd elhagyott
Aludni szeretnél, elűzni a napot!
De felébredsz minden kora reggel
Álomba menekülnél vissza ezerszer
Magadhoz öleled a könnyes párnád
Nem akarsz ébredni, de érzed hogy muszáj!
Tehetetlen vagy, az élet megy tovább
Felcsillan messziről egy kis reménysugár!
Fénye oly halovány, s nagyon lassan halad.
Feladtad; nincs tovább! S könnyed utat kap.
Amikor a könnyeid gyors folyammá nőnek
Hatalmas robajjal a tengerhez érnek.
Látod; ezért sós a tenger!
Mert sok könnypatak vizével telt meg!
2009-12-24
---------------------------------------------------
Megfojt a bánat
Nem tudok most kedves, mosolygós lenni
El akarok bújni! Arcomat temetni!
Nem akarom látni a vakító napot
Sem a sok-sok embert, aki él és mozog!
Vonz a hűvös erdő, a csobogó patak!
A dübörgő vízesés, ijesztő hangot ad
Ki akarom zárni a rohanó világot!
Nem bírom tovább a boldogtalanságot!
Ki akarok törni, mint az izzó vulkán!
Hömpölygő folyamként, lángolni tovább!
Törni, és tombolni! Mocskos ez a világ!
Új életre kelni, mint a főnixmadár!
Túl hangos a világ! Csendet akarok!
Könnyeimtől úgysem látom a napot!
Megfojt a bánat! A keserű magány!
Meg akarok halni! Nem létezni tovább!
2009-12-19
---------------------------------------------
Feladtam!
Nehéz a szívem, valami bánt!
Torkomon gombóc sírok már.
Karácsony közeleg, de nem nekem!
Ülök a szobámban,s a testem jéghideg.
Összeomlott bennem egy egész világ.
Haragos felhők gyülekeznek már.
Tajtékzó hullámok a fejem felett
Cikázó villámok céltáblája lettem.
Lassan már feladom! Nem bírom tovább!
Egyedül küzdeni, nincs értelme már!
Elmerülök csendben, egy mélyet lélegzem
A tenger lágy ölén végleg megpihenek.
2009-12-19
----------------------------------------------
Karácsony est
Ülök a szobában, halvány fény dereng
Zöld fenyő komódon büszkén megpihen
Karácson este van, ezt én jól tudom
Bánatos szívemmel ezt fel nem foghatom.
Bánatkő nyomja, sajgó szívemet
Levegő alig jut, csak a könnyem pereg
Angyalka idén, nem hozott nekem mást,
Sok-sok bánatot, könnyeket, és magányt.
Lassan a székről felemelkedek
A csupasz fenyőre, színes égőt teszek
Csillogó díszeket, zenélő babát
Hallgasd a szíveddel; csend dalát.
Zöld fenyő pompázik, ruhája ékes
Két szemem a könnytől, duzzadt és véres
Szeretet ünnepén boldog kell hogy legyek!
Békét, és megnyugvást, mégsem ad most nekem.
2009-12-019
------------------------------------------------
Szánkózni jó
Most is közel a karácsony
Hópihe pihen a fákon
Úton fénylik jeges páncél
Gyorsan siklik ma a szán még.
Kisgyermeki örömkacaj
Felnőtt arcokra mosolyt csal
Vékonyka hang felkiált; vigyáááázzz!
Tovarohan egy apró szán.
Rajta három gyermek ül
Arcuk ragyog hó repül
Rohanó szán megakad,
Három gyermek hóban kacag.
De jó nekik, ó de jó!
Hóban hemperegni jó!
Fenyő tövébe ütköztek
Kacagó hóemberek lettek.
2009-12-19
-----------------------------------------------------------------
Sírnak az angyalok
Ma is sírnak az angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk; kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.
Könnyeznek a felhők, fúj a szél
Tudatja velünk, hogy nagy útra kélsz.
Tested még itt van, lelked is talán,
Számodra megváltás volt már a halál.
De önző vagyok és féltelek!
Nem tudom mi lesz, ha nem fogom a kezed!
Törékeny tested takarja szemfödél,
Burokként vesz körbe a koporsó fedél.
Szívem sajog, fáj; utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van rád!
Nem vehet csak úgy el, tőlem a rút halál!
Hisz te érted éltem, Nem maradok tovább!
Sírnak az angyalok, én is sírok velük
Tudom hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár
Érzem hogy nem félsz, mosolyogsz már!
Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel.
Te leszel majd az; ki engem felemel.
Már nem sírok; látod? Elengedlek hát!
Mert tudom hogy ott fent, egy szebb világ vár!
Sok-sok szeretettel gondolok most rád
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom hogy mosolyodsz
Reggeli szellővel, könnyemet szárítod.
Visszaadom tested, pihenj kedves hát
Álmodd azt csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.
2009-12-09
----------------------------------
Vigyázok rád
Könnyű álom, mely szívedhez ér.
Szellő vagyok a légben, s neked dúdolok
Egy csendes dalt, melyet a szív dalol.
Az éj sötétjében csillagfüggöny lebben
Nem is tükrözhetné ezt az érzést szebben,
Betakar, átölel lángot gyújt szívedben
S ezt a szeretetet, csak te érzed meg.
Álmodj hát kedves, szemedben fény ragyog
Könnyű esti széllel arcod simogatom.
Mikor a hajnal, bíbort fest ajkadra.
Csókot lopok tőled, így suhanok tova.
2009-12-07
------------------------------------------------------
Merre visz az út
Még nem tudom hova visz az út
Csak érzem hogy egyre húz.
Merre vezet, még nem tudom,
Göröngyös úton ballagok.
Hegyi ösvényen a fák között
Madárka csicsereg;sárgult falevél zörög.
A friss forrás vize hangosan csobog
A testem itt van de lelkem már távol valahol.
Nem gondolkodom, csak lépkedek
A külső zaj is egyre csendesebb
Itt belül halkan a hárfa hangja szól
Vagy csak a levelek s a képzelet dalol?
2009-12-06
----------------------------------------
Feltettem klippre...
http://www.videoplayer.hu/videos/play/428007
Picit másképp is...
http://www.youtube.com/watch?v=2e4fqm7meTI
2009-11-01
Holtak országában járva
Puha földes úton, lassan lépkedek,
Hullnak az útra elsárgult levelek.
Reccsen a szárazág, hangosan törik,
Szememben megint, egy könnycsepp szökik.
A holtak országában járok
Különös csend van; és én csak várok!
Lassan feleszmélek, a múlt halványan dereng,
Megkopott fejfára esik tekintetem.
Itt nyugszik Ő; kit sosem feledek,
Melegség járja át, fagyos testemet.
Több éve már, mégis fáj nagyon!
Mikor rá gondolok, arcomon könny csorog.
Most is hallom belül, hívogató szavát!
Emléke átölel; Nagyon szerettem!
Fejfáját simítva, sírok csendesen.
Nem ment végleg el, itt van most is velem!
Érzem, hogy simogat, lágyan átölel.
Gyertyát gyújtok most, halk imát mondok,
Hiszek egy Istenben! Tudom; Te is hallod!
-----------------------------------------------------------
Így gondolj rám
Mikor itt az idő, s a halál eljegyez.
Érzem hűvös csókját, az ajkamon megpihen.
Már nem félek tőle, megyek lassan vele!
Hagyom, hogy vezessen, lépkedek mögötte.
A sötétben biztosan halad; meg -meg áll, hátra néz,
Megkínzott testem elhagyom, s megyek a nirvána felé.
Ne sírjatok értem; hisz a nap is ragyog!
Eső áztatja a földet, s a szél fallevelet hord!
A madarak trilláznak, a természet él!
A levél ma fölre hull, de később életre kél.
Holdanyó arca vidáman mosolyog,
Az éj sötétkékjében, csillagom felragyog!
Egy viharos reggelen, földi porhüvelyem
Vidd a hegytetőre, s ott a szélnek ereszd!
Szabadon szárnyaljak, a földdel lélegezzek!
Esővel öntözzek, új életre keljek!
Mikor esténként a kék égre nézel,
Csillagom ott ragyog, fénye ölel téged!
Mikor könny csordul bánatos arcodon,
A széllel rohanok, rögtön felszárítom.
Látod kedves! Ne sírj! Most csak mosolyogj!
Nem hagytalak én el! Mindenütt ott vagyok!
Hajnalban az első sugárral érkezem,
Átölellek téged itt vagyok melleted!
Mikor bánatos vagy, én is könnyet ontok.
Vígaszul neked szivárványt bontok!
Halk dalt dúdolok a fák levelével,
Hisz ott élek benned, a szeretet fényével.
2009-10-03
----------------------------------------------------------
Düh
Egy apró gyermek mikor dühös
Látszik rajta; oly különös.
Energia felszabadul
Sír, könnyezik, csapkod vadul.
Olyan mint az izzó vulkán
Kitör, tombol és tüzet hány,
Ha elfáradt, s ereje fogytán,
Lecsendesül, s játszik tovább
Így vagy te is, mint a gyermek
Szíved most haragtól gerjed.
Idővel hidd el majd más lesz,
Emlékképe mosolygást kelt.
2009-09-11
-----------------------------------------------------------
Kis virág
Kis virág mely csendben lapít
Illata most is elkábít.
Fejét emeli nemesen,
Itt vagyok kedves! Ne menj el!
Lásd meg azt hogy milyen vagyok,
Nézd! A hold is vakítón ragyog!
Ezüstcsillámot szór az éjben,
Néha nekem is jut belőle.
2009-08-28
-----------------------------------------------
Fény
Nimfa vagyok neked, te vagy nekem az élet;
Szeretetfényeddel szívem megérinted.
Éjjel csillagom vagy felváltod a napot,
Arany köntösödet, ezüstre váltod.
Vakítón ragyogsz, ott fenn az égen,
Mindenkinek jut melengető fényed.
Éjjel is útra kelsz, magam nem vagyok.
Ezüstös fényeddel arcom simogatod.
Ne félj drága kincsem, vigyázok rád,
Mutatom az utat mely elvezet hozzám.
Átölellek téged szívem melegével,
Megérintem lényed, szeretet fényével.
Aranyló köntösöm leveszem este,
Ezüst palástomat holdanyó szőtte.
Felveszem magamra, megkereslek téged,
Nem hagylak magadra, álmot hozod néked.
Ezüstös fényemmel, az ajkad érintem,
A szél hárfáján játszom dalt neked.
Betakarlak lágyan, az éj palástjával,
S reggel friss harmattal, öntözöm orcádat.
Néha elbújok, a fátyolfelhők mögé,
Akkor is figyellek, - Itt vagyok! Ne félj!
Nem tűnök el végleg, a szivárvány fényével,
Megpihenek picit, s hozzád visszatérek.
---------------------------------------------------------------
Fény melyet nem érek el
Megérinti a lelkedet, hozzáérni ne félj.
Mikor egyedül vagy érzed, hogy simogat,
Ha sötétben vagy és félsz, ő kell, hát hívogasd!
Jer, fény felém! Ölelj, magadhoz, ragyogj!
Burokként végy körül, zárd ki a fagyot!
Melengesd lelkem csodás fényeddel,
Óvj, a fagytól kérlek! Soha ne engedj el!
Mikor sötét van s fázom, légy velem!
Mikor esik és fúj, bújj hát közelebb!
Ne engedd kihunyni halvány csillagom,
Nekem már csak te vagy, hát kérlek, ragyogj!
Sötétben vagyok, félek és fázom!
Messziről csak halvány fényed látom!
Nyújtom a két kezem, jer, fény felém!
Fogd meg a kezem! Te vagy a remény!
2009-08-09
--------------------------------------------------
Már nem fáj, mint eddig
Már nem fáj, mint eddig,
Arcomra mosoly ül megint.
Szívem megtelt szeretettel
Nyugalom, s csend van a lelkemben.
Megtaláltam a megoldást,
Boldog is leszek, meglásd,
A sötét felhő a múlté,
Szárnyalok veled ismét!
Szivárvány hídjára lépek,
Nézd! Mily gyönyörű az élet!
A napsugár pajkosan kacsint,
A hold fénye vezet megint!
Csodás világ! És csillogó!
A szemnek és szívnek irányt adó,
Vezet a sötétben, el nem hagy,
Csillagod az mely utat mutat!
Kövesd a fényt, az álmok tengerén!
Siess a fény felé! Neve a remény!
Soha ne feledd! A remény mely éltet!
Szívedben jelenti neked, a boldog létet!
2009-07-22
--------------------------------------------------------
Nem sírok!
Már nem sírok! Látod? Nevetek!
A világ, szép megint, s a gyermeki szeretet.
Mi tegnap még fájt, ma emlékkép csupán,
Az idő volt orvosom, majd jő a megváltó halál!
Nem sírok én, csak a könnyem pereg!
Nem a bánaté, örömkönnyek ezek
Nem sírom vissza, az elmúlt perceket.
Könnyeim gyógyírként hoznak új életet!
Csak azt kérem; - Isten! Ha még létezel!
Gyermeknek nyújtsd kezed, soha ne hagyd el!
Nüx leple alatt az álom oly csodás!
Ha leple tovaszáll, akkor te óvd, őt és vigyázd!
2009-07-22
........................................
Emlékkép
A régi dalt, most újra hallom,
Vagy én játszom újra a lanton?
Ismerős dallam csendül az éjben
Hallom a hangjegyek nekem zenélnek.
Cirógatnak, becéznek, érzékin csókolnak,
A szerelem nyelvén hozzám lágyan szólnak.
Kristályként csilingel, minden egyes kotta,
Szorosan ölelem, ne suhanjon tova.
Vágyom, az érzést-mit nyújt nekem,
Karomba zárom csendesen.
Egy régi dal, mely bennem él
A csodás emlékkép, melyet felidéz.
Szél dúdol az ablakom alatt
A nyárfa levele nevetve kacag.
A napfény átjut a fa levelén,
Szikrázva villan a tó tükrén.
2009-07-21
----------------------------------------------------
Sztüx
Csak fekszem bénán, mozdulni nem bírok.
Körülöttem halkan a víz csobog,
Lelki szemeimmel, látom letűnni a napot.
A szivárvány fénye halványul látom,
Most picit félek, az üresség fáj nagyon.
Szivárványhíd, messze a távolban felragyog,
S látom kihunyni messze a csillagom.
Oly sötét van! Félek! Nagyon hiányzol!
Jer közelebb! Kérlek! A szívem most lángol!
Ne hagyd hogy a halál csókja, jegyesem legyen,
Maradni akarok! Csak itt, és csak veled!
Fogj erősen kedves! Ölelj szorosan!
Szerettelek eddig, és most még jobban!
Nem vihet csak úgy el! NEM! Még nem lehet!
Hisz szerelmünk, gyümölcse, most még nem teljes!
Az evezők csapása egyre hevesebb,
De szerelmünk lángjánál, most nincs erősebb!
Hiába jő Hádész, és engem vinni akar,
Szerelmed, s szerelemem útjának gátat szab!
200-07-16
--------------------------------------------------
Válasz - Ez csodálatos vers!!!!
Keresem, kutatom,
Végül megtalálom!
Már látom a szemét, csak nézem,
Megigéz a szempár, ha belenézek!
Vad szenvedély benne, csábító tűz,
Mely megbabonáz, s két karjába űz!
Szemében ezernyi szikra lángja lobban
Izzó tüzétől hamvadok nyomban.
Az enyém kell, hogy legyen!
Kell, hogy észrevegyen!
Kell, hogy megérintsen!
Kell, és kell nekem!!
Pillantása az mely magával ragad,
Képernyőn keresztül lánc nélkül fogva tart,
Elbűvöl, megizéz, pedig csak néz, néz, és csak néz...
De aki LÁTJA, annak ez is elég.
Ma már többször megnéztem izzó tekintetét,
Igaz, ennél többet nem is láttam én,
Nem volt több, csupán, egy futó pillanat,
De érzem pillantása, szorosan fogva tart.
Sóhajom felé száll! Oh, mily jó lenne,
Ha ez a szép szempár egyszer észrevenne!
Megfogná szívét, lelkem szépsége
Melyet nap, mint nap, sugárzok feléje.
Ne csak álmodj herceg! De tedd is meg!
Tedd meg, lépést, mely most a tied,
Egy picinyke mozdulat, ezt gyorsan megteszed.
Lángoló szerelmét biztos elnyered!
Csábos tekintetét lassan rád emeli
Fogja a jeleket melyet küldesz neki
Érzékenyen fogja a zenét a füle,
Hisz művész lélek lakozik ő benne.
Most végre indulok, a lépést megteszem,
Gondolataimat szépen versbe szedem,
Remélni tudom csak, és már nagyon várom,
hogy szemének sugara végre rám találjon!!!
2009-07-09
------------------------------------------------------------
Beszélő tekintet
Mikor pillantásunk egymásba ért,
Szikrázott minden, a föld és az ég.
Dühödt pillantások rázták a kék eget
Szemünk csatázott, az indulat sistereg.
A tiszta égbolt zengett, villámok cikáztak
Forró indulatok, az egekbe csaptak
Ha most nincs senki sem, ki elkapja kezem,
Esküszöm az égre, a gyilkosod leszek!
Vizenyős tekintet, dügös indulat
Kezét emeli, de szemével kutat.
Pillantásom érzi; - Állj meg! és - Ne tovább!
Ha most anyut bántod, harc lesz! És nincs tovább!
Szemével körbenéz, kezét leengedi
Dühödt tekintete homályos megint.
Nem lát tisztán most sem, részeg tekintete,
Megadja magát; - A félelem győzte le!
2009-07-08
-------------------------------------------------
Rémülten ébredtem
Halk koppanások surranó neszek
Kiver a víz, mikor felébredek.
Hallgatom csendben, az ágyban lapítok
Annyira félek mozdulni nem bírok.
Számba veszem gyorsan röpke életemet
Mozdulatlan fekve, a megoldást keresem.
Gondolok a régi, sok szép emlékre
Fájdalom lesz úrrá, végem van örökre..
Lassan megmozdulok, nekem már mindegy
Életem értelmét régen elvesztettem.
Mi jöheten roszabb, a kegyetlen halálnál.
Most erőt gyűjtök, érzem e férfi reám vár.
Nagy levegőt veszek háta mögé állok
Hangom megremeg mikor megszólalok,
Hé uram mit keres!? Nem várt vendég erre.
Megfordul csendben, s könny szökik szemembe.
Arcomon döbbenet, torkom elszorul,
Forog velem a szoba, a fülem zúg.
A szívem zakatol a vérem rohan!
Ott áll előttem !!!! A bátyám az!!
Tétova lépést teszek most felé
Szeme homályos, karját nyújtja felém.
Már nem a rémület, a sírás fojtogat,
Könnyem most hömpölyög, mint a zúgó patak.
Oly régóta várom, e lépést hogy megtegye.
Sokszor gondoltam rá, vártam! Oh mennyire!!!
Karját nyújtja felém, vállára borulok,
Nem tudok szólni, csak hangosan zokogok.
2009-06-06
----------------------------------------------
Az angyalok vigyáznak rám
Az angyalok velem vannak, óvják életem
Súlyos végzettől védnek, kísérik léptemet.
Nem mehetek messze, mert dolgom van idellent.
Elő veszem hát, a józanabb eszem.
Lelkem vihara is csendesülni látszik.
A tajtékzó hullámhegy, pajkos habként játszik.
Taraja csökken, mozgása lassul,
Fényes víztükör lesz, s megszelidül végül.
2009-06-06
-------------------------------------------------
Megváltozott ez a világ
Megváltozott ez a világ
Hamisan cseng minden virág.
A nap fénye sem szikrázik
A szivárvány szine is hiányzik.
Megtaláltál megint újra
Könnyek közt nézek arcodra
Feltörnek benem az emlékek,
Fájó csodás szép érzések.
Zúgó hegyipatak hangja
Hangosan zeng a barlangban
Melynek mélyén csendben állok
Valami nagy csodára várok.
2009-06-01
--------------------------------------------------
Álarc
Megtanultam régen álarc mögé bújni.
Megtanultam hogy kell könnyek nélkül sírni.
Lágyan énekelni, húrokat pengteni,
Szívben éles tőrrel meg halni,s vérezni.
Nevetni vidáman, mosoly mögé bújni
Könnyes szemekkel a napfényre lépni.
Élvezni az élet édes pillanatát
Magamba szívni a jázmin illatát.
Ábrándozni csendben, bárányfelhőt nézni
Ezüstös holdanyó fényes arcát látni.
Ölelni gyermekem mikor elmegy messze.
Ne lássa félelmem, feltörni a könnyem.
Mindig csak mosolygok, álarc mögé bújva.
Keserves bánatom, senki sem láthatja.
Hangtalanul sírok, arcomon mosoly,
Kívül boldog vagyok, csak belül meghalok....
Mint a Főnix én is, ébredek újra..
Hamvaimból kelek, s szállok a magasba.
Lehet mindez álom, csalóka vágyak.
Izzok mint a vulkán, s vége a világnak...
2009-05-25
---------------------------------------------------
Fals hangok
Az esti szellő lágyan suttogva üzen,
Fals hangot penget a lant húrja nekem.
Hiába kersem a csengő hangokat,
Belül egy manócska hamisan dúdolgat.
Betakarlak kedves az est leplével,
Ölellek csendben holdanyó fényével,
Édes ajkad ízét a pirkadat hozza.
Ajkamon megpihen a kelő nap sugara.
Festőpalettámon minden szín üde
Ecsettel keverem a hajnalt bíborszínre.
Az éj sötét palástját fénylő csillagokkal,
A hold udvarát pedig pajkos angyalokkal.
Angyalok hangja lágyan énekel
Esti szellő libben, megint útjára kel,
Hozza súgva nekem szíved üzenetét,
Már tiszta a hangja, s a remény újra él.
200-04-20
---------------------------------------
Budapest
Nagy Budapest csodás fénye
minden este felragyog.
Holdfényével egyesülve
csodás arcát láthatod.
Színpompás virágvarázs,
lábad előtt ott hever.
A dunapart hangulata
megérinti szívedet.
Vízparton csendben állva,
egy mély levegőt veszek.
Istenem! -de boldog vagyok!
Vajh az is maradok?
Állok - e még megbűvölve,
nézve hulló csillagot?
Fényben úszó Halászbástyát,
S tova tűnő kishajót?
Istenem mond meg nekem!
Lesz - e boldog életem?
Vagy kétségbeesett könnyek közt,
A megváltó halált keresem?!
Lesz -e erőm túlélni
E Válságos korszakot!
Vagy feladva minden reményt,
A földi létet itthagyom.....
2009-04-013
-------------------------------
Nem akarok élni
Nem akarok élni ebben a világban
Hol csak a mocsok a szenny, és sár van
Sós könnyek tengerében fürdök; létezem?
Talán kisüt a nap, s én újra élhetek?
Nem akarok többé a sötétben sírni
Nem akarok nedves párnák közé bújni.
Ébren is csak sírok, és fáj nagyon.
Ébreni nem!;- most már csak halni akarok!
2009-04-15
Tavasz.....
Száguldasz magasban a bárányfelhőkkel
Fáradtan megpihensz az erdő mélyében.
Lesed az árnyékban a pillangók táncát.
Falevéllel játszó napsugár románcát.
A tavasz hozza a sok szép illatos virágot
Színesebb lesz a hegy, völgy, s a rét,
Behunyt szemmel is szebbnek látod e világot
S szívedben hallod a tavasz hírnökét.
Lágy tavaszi szélben csilingelnek a fák
Hajadon játszik az aranyló napsugár.
Rubintpiros ajkad esőcsepp fedi
Harmatos fű, a lábad bizsergeti.
A madarak trillája rikácsolás nekem,
A napsugár fénye, bántja a szemem.
A virágok illata könnyet csal szemembe
Nem a szerelem, halál vet árnyékot lényemre.
Nem mosolyt csal ajkamra a napsugár
Könnyet és bánatot ad nekem a világ
Nem csilingelnek többé a fák és a rügyek
A szivárvány sem szép.. inkább megijeszt...
200--03-20
-----------------------------------------------
Oly boldog vagyok vele
Mikor karomban tartom, s ölelhetem
Boldog vagyok akkor, mert ott van mellettem.
Rohannak az órák, pillanat alatt,
Ólomlábakon jár, mikor máshol van.
Oly magányos vagyok rideg az éj,
Sötét van, és félek felébredni még.
Mikor velem vagy, forró, s meleg szobám,
Nem huny ki a fény, izzik a parázs.
Félek a perctől, mikor útra kélsz
Figyelem az órát, rettegek! Ne még!
De könyörtelenül halad előre, az idő
Megállítanám, de nincs hozzá erőm!
2009-03-18
-------------------------------
Szép remények új tavasz
Szép remények új tavasz
a világ nem ad ma, csak panaszt.
Sír sok ember keserű könny,
teher alatt mindenki nyög.
Ki nem bírja pusztuljon hát!
Ezt kiáltja egy gonosz száj!
Nem a nép volt mely ezt tette!
Nagy emberek keze benne!
Nem érdekes ha éhen halsz!
Az sem számít ha utcán laksz!
A lényeg az, hogy még fizess!
Még dobog a szived, hát fizess!!
Mert itt születtél hogy élhess!!
Tápláld hát a gazdag népet.
Szép remények új tavasz
Sírod lesz most ez a tavasz!
Mikor a halál csókjával eljegyez,
Fentről nézel ; - megérte ezt?
Gyermeked itt lent zokog tovább
Egyre mocskosabb lesz a világ!
Mert fent sem leszel boldogabb
És életed úgy látod haszontalan.
Halálod sem segít a gondon
Sok száz ember üvöltve tombol.
Szép remények új tavasz
Mocsok, sár, és vér, mely ragad.
Szép remények új tavasz,
Hazádban koldús vagy és hontalan!
2009-03-12
------------------------------------------------------
A gondolat hozzád vezet
Ülök a vonaton rohannak a fák,
Nézem a kék eget és gondolok rád
Szemembe vakit a fényes napsugár,
Szemeidet látom a vakító fényen át.
Szeretném testedet ölelni lágyan
Ahogy a fény játszik feslő rózsaszállal.
Bíborvörös ajkad, tüzet gyújt lelkemben
Lángoló vágyamat csókoddal oltom el.
Érzem testednek lángóló hevét
Melyet a napsugár ont most felém.
Megbűvölve nézem a lángoló napot
S látom a tűzben csodás alakod.
Elmélázok csendben, a bűvölet fogva tart
Álmodom veled, a karjaimban vagy.
Hűsítem tested, ahogy a víz ölel,
Szeretkezünk lágyan, és szenvedélyesen.
2009-03-06
-----------------------------------------------------------
Ne sírj anyám....
Ne sírj anyám, ha leszáll az éj
Nem halni! Gyógyulni megyek én!
Könnyeik patakokban folynak,
A fájdalom volt, mely üvölt ma.
Ne sírj anyám! Még itt vagyok!
Könnyeid arcodról csókolom!
Ha a végzet mégis más útra vezet,
Anyám ne sírj! Én akkor is ott leszek veled!
Mentőautó hangja vészjóslón szólt,
Anya, és lánya, egymásra borulva zokog.
Nem mondják. de érzik hogy igaz.
Utolsó ölelés, mit nekik az élet ad.
2009-01-22
-----------------------------------------------------------------
Szeretni
Megtanítottál engem szeretni,
Könnyezve boldogan nevetni
Forrón, csókolva ölelni.
Édes emlékeddel. ébren álmodni.
Megtanultam azóta régen sírni,
Fájó könnyekkel, mosoly mögé bújni.
Forró csókjaid örökre feledni,
Megpróbállak kedes, sírva elfeledni
2009-01-22
-----------------------------------------------------------------
Furcsa álom
Össze kavarodtak a nap, és a csillagok,
Hol a napfényt látom, hol a hold ragyog.
Szivárvány színeit a napsugár bontja
De jönnek a csillagok, s ragyognak rajta.
Bolond ez a világ benne élek én is,
Lassan összeolvad a csillagos ég is.
Holdanyó megjelent a szikrázó égen,
Napsugár csillan az éj sötétjében.
Hold anyó! Mért ragyogsz? Mond, most miért nevetsz!
Nem a napsugárban, máshol van a helyed!
Mond meg nekem kérlek, nappal mért ragyogsz?
S mi lesz velünk éjjel, ha elhagyod csillagod?
Bolond ez a világ! Végképp felborult!
A nap és a hold kergetőznek vadul.
Nem tudom most mi van, nappal, vagy éj?
Vagy csak én álmodom? Csalóka az éj?
Bűvös játékot játszik a holdanyó velem!
Lassan elveszítem a józan eszem!
Persze! Csak így lehet! Megtréfált az éj!
Reggel felébredek, s az álom véget ér.
200-02-04
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Mily furcsa az élet
Míly furcsa az élet
Én és az ezerarcú végzet.
Utamba sodort, mert akarta.
Nem tudtuk, de ő tudta.
Mikor a sors fonala elindul útjára,
A homályban még az ösvényt sem találja.
Csak gurul előre egyre sebesebben
Végül nagyot csobban, s elmerűl a vízben.
Úszik az árral sebesen rohanva
Pajkosan játszik az ezüstös kagylókkal
Egyszer csak találkozik a sorsfonál a fénnyel
Most már együtt szállnak, suhannak a széllel.
A fény előre mutatja az utat
Az éj sötétjében is biztosan halad.
A sors, és a fény összeölelkeznek.
Varázslatos zene gyógyír a léleknek.
Megnyílik a szív, az érzés kavarog
Forr a sötét égbolt, holdanyó szirmot bont.
Csillaggal borítja az éj sötét palástját.
Szivárvány szinekkel öleli a fénypárt.
2009-02-03
---------------------------------------------------
Szélanyó
Szemedben szeretném látni azt a lángot.
Ahogy a vágy benne vitustáncot jár most.
Szeretném érezni csókod perzselését,
Bőröd illatának varázslatos ízét.
Nézném hogy lángolna, az a csodás fáklya
Két szemed fényében vakítón izzana.
Hajnalmanó gyorsan hozná az álmot,
Álmomban keringőt, csak veled járok.
Tó fényes tükrén a hold fényében
Átölellek kedves a fátyolfelhőkkel.
Megérintem ajkad a csillagok fényével
Perzsel most a szívem, vulkán erejével.
Hajnalban harmatcsepp hűti a vágyam
Csendes szellő ölel érzékien lágyan.
Olyan mintha lennél szélanyó karja,
Lágyan ringatózom, s álmomban velem vagy.
2009-06-04
----------------------------------------------------------
Csodás varázslat
Mondanivalója sokkal beszédesebb,
Minden vágy mi belül rejlik e szívben
Szépen szavakba formába öntve.
Csodás is tud lenni néha e varázslat
Kellemes a testnek, s a dallam szól lágyan.
Mikor a szél játszik a szívnek húrján,
Szirmait bontja az égen a szivárvány.
A boldogság olyan mint egy tüzijáték
Szikrázik a fénye, szinpompás ajándék
Hangszerem pengetném, akkor lágyan szólna,
Hajnal pirkadatkor, a szívehez szólna.
Lehet ez csak álom, csodás varázslat
Mégis ez jelenti nekem most a vágyat.
Szivárvány szinekben az égen pompázik,
Ajkamon a napfény pajkosan játszik.
2009-07-10
-------------------------------------------------
A bánat köve
Sötétbe merülök egyre lejjebb, s lejjeb,
nem látom a napot mikor végre felkel.
Keresem az utat az éltető fény felé,
Érzem távolodni, s kihunyi a reményt.
Ülök a sarokban a sírás fojtogat
látom a napot, amint tova suhan.
Az est homályba burkolja a szobám
Könnyeim peregnek, hangtalanul némán.
A megoldást keresem, de sehol sem lelem.
A bánat kövére esik tekintetem.
Oda ballagok hát és csendben leülök
Reménytelenség, s a fájó könnyek között.
Szeretnék meghalni, tovább nem létezni
Szabadon szeretnék a széllel útra kelni.
Ha nem leszek többé, mert kihunyt a fény
Ne sírjatok értem; - boldog leszek én.
2009-05-26
------------------------------------------------------------------
Miért kell a zene?
Mert a szív húrjai halkan zenélnek
Mi lenne velünk, ha csendben lennének?
Nem szólna lágyan, mikor hozzánk ér,
S nem éreznénk sosem lelked rezgését.
Süket lenne a világ! Rideg, és sötét!
Nem éreznénk többé a napsugár melegét.
Én élni akarok! Átélni a zenét!
Fogni minden percben a lelked rezgését!
Hallgatni a csendben a szél szavát
Érezni a tenger hűs fuvallatát.
Látni a harmatcsepp, reggel hogyan csillog
Gyönyörködni, mikor a szivárvány ívet von.......
2009-06-05
-----------------------------------------------------------------------
Ne rohanj
Ne rohanj mert nincs miért
A száguldás a semmibe vész.
Csak sorban tedd meg az utad,
Végül te is a fény felé haladsz...
Közben állj meg és nézz körül
Szemedben szeretetszikra ül
Csak kapd el azt a pillanatot,
Mely neked is egy szikrát kibont.
Lángolni fogsz, izzani,
Lángvirágszirmaid bontani.
Betér hozzád ki erre jár,
Mert szívedben szeretetet lát.
Öleld magadhoz a vándort
Adj neki egy szikrát magadból
Vigye tovább a szeretettüzed,
A világ egyre szeretetéhesebb.
2009-06-18.
----------------------------------------------------------------------
Cica a virágzó fa tetején
Az erdei ösvényen, a tisztáshoz érve,
Macsekot látok a fa tetejében.
Virágzó ágak közt leselkedik éppen,
Keresi az utat, hazafelé nézett.
Odalépek hozzá leemelem,
Selymes kis buksiját magamhoz ölelem.
Zakatol a szive, fél nagyon
Arcomhoz érintve fülébe súgom.
Nem kell félned cicmic, jó kezekben leszel
Hazaviszlek téged, várnak szeretettel.
Az ajóba érkezve a kiscica huss,
kezemből kiugrott, s a fa tetején lapult.
Riadt tekintete pásztázta a házat
Kereste a veszélyt rejtő kutyákat.
Ott lapultak alant a fakoronát nézve
Várták hogy a cica, lepottyanjon végre.
2009-06-18
---------------------------------------------------------------------
Egy gyengéd kéz
Egy gyengéd kéz, mely vállamon megpihen
Egy csillogó szempár, mely csak rám figyel,
Egy baráti hang, mely innen kivezet!
Egy reménysugár, mely utat mutat nekem!
De nem jő a kéz, mely segíthet nekem.
A sötétben ülök, nincs kiút! Elvesztem!
Üvöltök a csendben; kérlek segíts nekem!
De minden hiába, hangom nem hallod meg.
Gondolkodom nagyon; élni így érdemes?
Ha én nem lennék, könnyebb lenne neked!
Bánatcsipkéből vert könny borítja szemem,
Egy végső sóhajjal, a nagy útra kelek.
2010-08-23
-----------------------------------------------------
Sodródom a széllel
Szeretnék repülni szárnyaim próbálni
Szikrázó napfényben pilletáncot járni.
Boldogan pörögni a sárguló levéllel
Könnyű táncot járni, szivárvány fényével.
Esőben is élni új hajtásra szállni
Viharban ejtőzni új dolgot próbálni.
Megmérni erőmet a száguldó széllel
Összemérni hangom az ég zengésével.
Meggondoltam magam; - mégsem akarom!
Nagyon gyenge vagyok, ebbe belehalok
Én csak hánykolódom, amerre a szél fúj
Most kezdek ébredni, nekem még minden új.
Könnyű pille vagyok, sodródom a széllel
Szeretnék leszállni egy stabil ágra végre.
Megpihennék veled a szikrázó fényben
Páros táncot járnánk, a virágos réten.
