Portfóliók

A selyemmajom ízlése végtelenül kifinomult, vasárnap délelőtt kávéhörpölés közben eltartott kisujjal, halkan mondja: "Oui, je suis triste".

Hát hogyne lenne szomorú, amikor látja, hogy a makákó, ez az alja és szapora pórnép zajos jelenlétével szinte minden kultúrát kiszorít, jobb híján már egyetlen cizellált gondolatnak sem hagyva helyet.

Bezzeg milyen más volt régebben, amikor a selyemmajom egy terebélyes fa árnyékába leheveredve merengett a szélfútta felhők édesbús táncán. Ezüstös bundáján meg-megbicsaklott a lombok közt beszűrődő napsugár, miközben kedvenc verseit lapozgatta. "Mint nagy kalap, borult reám a kék ég..."

Késő délután pedig métázni indult a klubba, majd a játéktól felfrissülve az állatövek szimbolikájáról folytatott parázs vitát barátjával, a lemúrral. Nemegyszer éjfélig is hadakoztak többnyire sikertelenül győzködve egymást, míg a selyemmajom végül kora másnapi elfoglaltságaira hivatkozva a dzsungel összenőtt lombkoronáján át hazafelé vette az irányt.

Bizony mélységes melankólia fogja el, amint látja ahogy manapság a makákók naphosszat izgatottan gyűjtögetnek, pillanatnyi megállás nélkül halmoznak fel mindent, ami csak a kezük ügyébe esik. Érdekli is őket a filozófia!