Portfóliók

Mottó: „Ne csüggedj el kicsiny sereg, bár egész Föld tör ellened…”


Adventi gondolatok

Az ünnepi várakozás, az ünnepre való készülődés tölti el az embert ilyenkor Karácsony és Újév előtt.
Alázatra késztet a szülés misztériuma, s a remény az idő méhében fogant jövő áldása iránt.
Visszatekintő szemeink előtt leperegnek az elmúlt esztendő örömei, bánatai.
Jutott belőlük.
A bánat tengerén átúszva a jobbítás szándékával kapaszkodunk ki a partra, s az öröm perceit elraktározzuk, legyen mit elővenni, ha ránk tör a magány.
Az ünnep kegyelméből merítünk hitet és reményt - hitet, hogy megtart a Fennvaló.
Reményt, hogy töretlen hittel és erős lélekkel nem hagyjuk magunkat eltiporni.
Az önmagunkba vetett hit ad erőt küzdelmeinkhez – a Mindenható kegyelme által.
Hát, „ne csüggedj!” - mondom az ének szavait idézve.
Nem elég ezt mindegyre ismételni, mert nagy akarás kell, hogy úrrá legyünk az évszádos csüggedésen, szomorúságon, bánaton.
Nem ok nélkül szól így a mondás: „sírva vigad a magyar”, nem véletlenül tragikus a hangvétele népdalainknak, hiszen majd mindenik temetővel, halállal végződik, még akkor is, ha a szerelemről szól.
Évszázadok szenvedése jut ebben kifejezésre.
Az Advent, a Karácsony ünnepére éppen azért van nagy szükség, törje meg a bánat varázslatát, hogy tudjunk bízni egy igazságosabb holnapban és hittel higgyük, számunkra is megváltást hoz a születő Kisded.
„Örvendezzetek!” – szólott az angyal a pásztorokhoz.
Örvendezzünk mi is!
Örvendezzünk tiszta szívvel, ne az anyagi, hanem a lelki gazdagságnak, így lesz nyugodt az álmunk!
Kedveseim! Legyen hitetek önmagatokban és mindenható Úristen megtartó erejében!
Ez az én adventi kívánságom…

2008. november 29.