Portfóliók
Chaplin önéletrajza
Chaplin
„ Jack Jonest ismerik errefelé,
mégsem látod a piactéren őt,
Nem volt nekem semmi bajom, de nem ám,
Az ágrólszakadt Jackkel azelőtt,.
De amióta azt a rakás pénzt örökölte,
Mondhatom, nagyon megváltozott,
Úgy bánik a volt haverokkal,
Hogy fáj a szívem és utálkozok.
A Telegraphe-ot olvassa vasárnap,
Valaha a Star volt a lapunk.
Amióta feltört ez a Jack Jones,
Becsszóra, azt sem tudjuk, hogy hol lakunk.”
A többször elmegyógyintézetbe került, valaha szubrett édesanyját utánozta a gyermek Chaplin a színpadon, mert édesanyjának hirtelen elment a hangja. A cigány nagymamával is rendelkező, alkoholista édesapjával bíró kisfiú csak dicsőségvágyat örökölhetett otthonról, semmi mást. Az ingyen levesen és könyöradományokon élő család többször kénytelen a két fiút menhelyre adni. Átmeneti időszakokban az iszákos, volt színész édesapára bízza a gyámügy a két gyermeket, de Mr. Chaplin csak ritkán jött haza. Szerencse akkor köszönt a családra, amikor Sidney, Chaplin bátyja elhelyezkedett a tengerészetnél. Ő maga egy nyolctagú sztepptáncos csoportnál vállal munkát, fél koronát kap hetenként. Chaplin nem egy szokásos self mad man történetet írt, noha az ő nevével nyilván az is elkelt volna. Chaplin képes az önéletrajzát olyan elemekkel színesíteni, ami vérbeli íróra vall.- Egy társa a truppban négy évig gyakorolt azon, hogy az állára állított biliárddákóra földobott egy golyót. Amikor az egyensúlyba került, jöhetett a másik, s a mutatvány végén már négy biliárdgolyó állt a dákó tetején.
Az impresszárió azt mondta neki, hogy túl gyorsan csinálja, így túl könnyűnek látszik. Előbb told el párszor, aztán csináld meg.
A bűvész csak nevetett és azt válaszolta:
” Még nem tudom annyira, hogy eltoljam.”
Miközben eleven részletességgel ábrázolja hányódását a különböző truppok világában, korfestéshez is tehetsége van: „Az 1889-es év a barkóéve volt: tenyésztek a barkós királyok, államférfiak, katonák és tengerészek. Krügerek, Salisburyk, Kitchenerek, Vilmos császárok és krikettjátékosok. A hihetetlen pompa és a lehetetlenségek, az óriási vagyonok és a nyomorúság, valamint a bárgyú politikai elvakultság idejét éltük, erre ismerhettünk a sajtóban, a karikatúrákon. De Anglia sok megrázkódtatást és felháborodást kibírt. Néhány búr paraszt az afrikai Transvaalban fellázadt, és a kövek ész sziklák közt tüzelni kezdett nagyszerű célpontot nyújtó piros mundéros katonáinkra. A Hadügyminisztérium elértette a figyelmeztetést, és az egyenruhát gyorsan khakiszeínűre cserélte. Ha ez kellett a búroknak, akkor megkapták.”
Aki elolvassa a művet, amit őszintén remélek, fel fogja fedezni Chaplin személyiségében, hogy milyen gyorsan vágott a nyelve, s nem hagyott ki parádriposztot, amire való hajlamát feltehetően örökölte. Tanúja volt gyermekkorában a következő jelenetnek. Anyja civakodott a szállásadónőjével.
„-Mit képzel maga, szarházi! -kiáltotta az anya.
-Na hiszen! -ordította a lány. -Ez aztán szép szöveg egy keresztény szájából.
-Ne izgassa magát drágám- mondta erre Anya. Benne van a Bibliában: Mózes V. könyve, huszonnyolcadik fejezet, harminchetedik vers, épp csak más szóval mondják. Magára viszont épp ez a szó illik”
Volt idő, amikor apja halálakor, mivel a temetést a gazdagabb rokonok fizették és őket nem hívták meg a halotti torra, a holt édesapa papucsából kiesett pénzen vehetnek maguknak aznapra élelmiszert.
Aki eljut addig a passzusig, hogy „Családunk erkölcseit az átlag mértékével megítélni ugyanolyan ostobaság lenne, mint hőmérőt dugni forrásban lévő vízbe” -az már nem fordul hátra és folytatni fogja az olvasást.
Egy biográfia önkéntelenül is szelektál. Én korábban azt hallottam, hogy főkkel nőkkel szemben Chaplin ritka nagy gazember volt. A rá nézve kínos részletek döntő hányadát Chaplin kigyomlálta a könyvéből. Zavaró mozzanat azonban mégis akad. Mint például az, hogy egyszer egy vacsorán, egy ebédlőben összeverekedett egy hivatásos ökölvívóval. Mivel egy szállodában laktak történetesen, abban egyeztek meg, hogy később otthon folytatják. Így is lett, félmeztelenre vetkőztek egy szállodai szobában és addig verték egymást, amíg már a csillárról is vér csöpögött.
Jószerencséje Chaplint Amerikába küldi és a filmiparban próbálkozik.
Megismerkedik Mr. Ellswortht –tal, aki nagy tekintélynek számított az irodalomban, a pénzügyekben, a politikában és pompás volt a humorérzéke, de Chaplin kerülte. De egyszer az így szólt hozzá:
„-Na, kisöreg, még mindig nem fogott hozzá?
-Még nem- nevettem kényszeredetten.
-Persze, ahhoz mulatságosnak kellene lennie.
Mivel elég sokat nyeltem már ettől az úriembertől, adagoltam neki egy keveset a saját orvosságából:
-Hát, ha fele olyan mulatságos leszek, mint ahogy maga kinéz, nem lesz hiba.
-Afenét! Szarkasztikus egy ember! Ezért meghívom egy pohár italra.”
Számomra a legnagyobb meglepetést az jelentette(persze rájöhettem volna magamtól is), hogy az épp gyermekcipőből kinövő filmgyártásnak Chaplin milyen szorgalommal látott neki. Az ő sikere csak részben táplálkozott abból, hogy sikerült kitalálnia egy mulatságos figurát, ami rezonált a korára, de részletekig menően tanulmányozta filmkészítés minden mozzanatát a vágástól, a világításig, maga is gyakorolva ezeket saját filmjein, s ennek az irgalmatlan, befektettet munkának is volt köszönhető világhírű sikere.
Kerekes Tamás
Charlie Chaplin: Életem
Európa Kiadó
Emberi beszámoló az emberségről. Ez Charles Chaplin önéletrajza.
Keresetlen őszinteséggel írja le keserves gyermekkorát, küzdelmeit és vívódásait, sikereit és kudarcait, művészi pályafutását és magánéletét, szerelmeit, csalódásait, reménységeit. Szerényen, de művészete tudatában fogadja, hogy szárnyra kapja a világhír, milliók kedvence lesz, filmjei milliós bevételeket érnek el, és meghozzák a gazdagságot, de változatlanul a kisember kínjait és örömeit ábrázolja a vásznon.
A sok ünneplésre ismét csalódás, meghurcoltatás következik; összeütközésbe kerül a hivatalos Amerikával, úgy érzi, a közönség sem a régi már… Kedvét veszti, és visszatér Európába. Harmadik feleségével és nyolc gyermekével Svájcban telepszik le.
Erről szól a könyv, de több ennél: művészi hitvallás, bátor emberi kiállás. Jellegzetes karcolatokban fest le nagy egyéniségeket, akikkel összehozta a sors: Churchillt, Einsteint, Nizsinszkijt, Rooseveltet, filmsztárokat, írókat és más politikai és művészi nagyságokat.
Aki nevetett és könnyezett Chaplin filmjein, önéletírását is bizonyára érdeklődéssel olvassa majd.
