Mi az ember? / Portfóliók / PRAE.HU

Karl Jaspers: Mi az ember? –

Filozófiai gondolkodás mindenkinek

Katalizátor Kiadó

http://www.katalizatorkiado.hu

A fríz szigeteken nő fel, ahol a tenger a láthatóan jelen levő végtelen. Minden örök mozgásban van, állandóságnak nyoma sincsen, de mégis az érzékelhető, végtelen rend része, a tenger mintegy háttere az életnek. Nincs két egyforma hullám. A tenger a szabadság és a transzcendencia példája. Egy park szépségét a szökőkutak alkotják, a víz, ahogy az egyik szintről a másikra zuhog. Természetes, hogy a filozófia Thalesznél a vízzel kezdődik. A hegyek azonban eltakarják a horizontot.

Idős korában táviratot intéz az Eichmann per kapcsán a Német Szövetségi Kormányhoz.

Előhang:” Aki cselekményt követ el abból a célból, hogy egy kiirtásról hozott döntést végrehajtson, az emberi nem ellensége, s mint ilyen, nem élhet. Ha megszüntetik is a halálbüntetést-ami elvileg ésszerű-, a meghatározott embercsoportok megsemmisítésének szándékával vétkező tömeggyilkosok halálraítélése és kivégzése továbbra is indokolt lesz.”

Premisszák

Heidelbergben mintha az emberiség egészéről lett volna szó. Az egyetemi szenátus tagja. Nem írja alá a versailles-i béke ellen tiltakozók levelét, mert, mint a szenátus tagja, állam feletti testület tagjaként határozta meg önmagát. Orvosból, pszichiáterből bölcsész lesz. A heidelbergi filozófiai fakultásán habilitálják pszichológiából. Az okiratban azonban filozófia helyett filozófia állt. Nyomban visszaadta és kijavították. Ez volt az utolsó alkalom, hogy egy orvosdoktor habilitálhatta magát a filozófiai fakultáson. A nácik ezt később lehetetlenné tették. Max Weberben pillantja meg a tudományok Galileijét, ő volt az, aki elviselte a modern élet meghasonlottságát. Kirkegaardnak ott volt a keresztény hit kiútja, Nietzche pedig felkészítette magét az örök visszatérésre. Max Weber számára lehetetlenné váltak az ilyen kiutak. 1948-ban Heidelbergből Bázelbe megy. A sors döntött, az akarat igazodott hozzá. A politikai haza elvesztése kényszerű talajtalanságra ítélte. Ebben a helyzetben három dolog tartotta felszínen: az, hogy egyáltalán és esendően ember volt; s a barátság, amely németországi vagy a földtekén szétszóródott, általa szeretett emberekhez fűzte, és az eljövendő világpolgárságról szőtt álom.1902-ben grafológiát tanul és Theodor Lippsnél filozófiát hallgat. Ekkorra azonban számára egyetlen lehetőség maradt: a filozófiának kellett megmutatnia az igazságot, az élet értelmét és célját. Spinoza hangulata jót ett neki, anélkül, hogy kielégítette volna. Az egyetemen a filozófiaelőadások ismeretelméletről és lélektanról szóltak; a filozófia történetét pedig mint egyesével felbukkanó vélekedések sorát adták elő. Csakhogy Jaspers a filozófiában egészen mást keresett. Az ember -állapította meg, nyilvánvalóan nem él a valóság világában is, ha semmit nem tesz. Az út a filozófiához nem az elvont gondolkodáson át vezet-jut e konklúzióra. Tudni akarta, mi a valóság. Husserl filozófusként csalódást okoz neki. Rájön, hogy a filozófia megvilágítja az élet alapját, azt, ami ő, és amit akar, s azt, ami a atároknál érezhető lesz, de azon az áron, hogy lényegesebb igazság, sőt az egyedül lényeges igazság kimondásához nem szolgál kényszerítő erejű, általános ismerettel.

Konklúziók:

Kirkegaard szembesíti azzal a feladattal, hogy a korábbi filozófiát megalapozott vélekedések révén a maga valódi tartalmában nyerje vissza. Mivel a tudományokkal való keveredés eltorzította, ismét külön arhéként kellett működnie, olyanként, aminek alapján gondolkodunk, élünk, sőt a tudományok értelmét egyáltalán megragadjuk. Olyan volt ez, mintha egyidőben került volna ismét beszélő viszonyba Kanttal, Schellinggel, Plotinosszal.

Mit tanít a filozófia?

A történeti forrásokból merítünk erőt. Szeretnénk a valaha elgondolt mély gondolatok visszhangja lenni. Szeretnénk előmozdítani, hogy ki-ki sajátjaivá tehesse őket.

Szeretnénk elvileg megvetni lábunkat az örök igazban, szeretnénk minden egyes valóságot meghallgatni, amelyet a nyelv kimond, és amely felemel bennünket.

Szeretnénk részt venni az átmenetben a még ismeretlen, gyorsan közeledő új világba-önálló madarak módjára szállva az új korba repülők, a fürkészők, a keresők tömegében.

Az európai filozófia alkonyatától korunk félhomályán át a világfilozófia virradata felé haladunk.

Ám bármennyire tudatában vagyunk is e köztes létnek, tudjuk, hogy minden köztes lét egyidejűleg beteljesült jelen lehet, hogy számunkra a jelen valóságon kívül nincsen más valóság, és hogy a menekülés a múltba vagy a jövőbe elhomályosítja ezt a valóságot: az olyan létezés végtelen boldogsága, amelyet egy, az idővel nem egyirányú lét teljesít be, az örök jelenlét a dolgok tovatűnő áradatában.

Ebben azonban soha nem leszünk bizonyosak, tekintettel a nyilvánvaló gonoszságra, amelyet az emberek egymással szemben elkövetnek, és amely előtt egyetlen filozófiának sem szabad szemet hunynia, megkönnyebbülnie vagy vigaszt nyújtania. A filozófia igazságának a kritériuma éppen az, hogy ebben a világban élünk, e világtól sújtva, és benne szeretve megtaláljuk az értelem útját, és hatni engedjük a gondolatot.

Kerekes Tamás

A Kiadó

Karl Jasperst a 20. századi egzisztencializmus egyik fő képviselőjének tartják. Õ volt az a német gondolkodó, aki sokak számára minden más német gondolkodónál érthetőbbé tette a filozófiát.

Ez a – Hans Saner által szerkesztett és kommentált – kötet válogatás Jaspers filozófiájának legfontosabb területein feltett kérdéseibõl és az azokra adott válaszaiból. Megoldást keres az emberi lét központi kérdéseire. Fõ témái: az ember egzisztenciális szabadsága; a kommunikáció határai; tolerancia a hitéletben, valamint a szabadság és a demokrácia elterjedése. Hogyan képes a filozófia a célját elérni, miközben ott állnak mögötte korunk veszélyei: a totalitarizmus, az atombomba, a fundamentalizmus, a nihilizmus és a tudomány babonái. Jaspers nézete szerint ez csak akkor lehetséges, ha az értelem az igazság és a szabadság egyetemes útján halad. Ez a feladata a jövendő világfilozófiának, s ehhez mindenki által érthető gondolat és nyelvezet szükséges.