Suttogás kelt új napot
Szendergés, álmok hullámain át a fénytengeren
Rezgő hangtalan suttogás, amely itt az egyetlen
Mi megtöri a szélcsendes éji holdtöltött semmit
Zsibbadtan próbálja áthúzni tegnapból ép lábait
Édes látomáson keresztül szűrődő hangfoszlány
Ébresztget, szólongat eltompult érzékek nyomán
Holdbirodalmába zárva, függöny hull lágyan elé
Megkezdődik az utazás egy valóságos világ felé
Újnapra ébred a fátyolos, tompa fényű éggömb
Árnyékként suhanva el a tájon, mint a léggömb
A bíboros hegy felszínére érve szelíden hívogat
Felkelő nap sugara eltakarja a fakult csillagokat