Portfóliók

 Írok. Mást, single-t, most épp.
Kerülöm a sírást,
az érzékeny témán
lassan, okosan nézek szét.

Nem kellenek fantomképek már:
nem menedéket keresek,
csak szeretem, a szépet,
százegyszer, a Henry Lee-balladát.

Hallgatom, látom, ez is csak nyom,
minden így van rendjén:
élve nem birtokolni, én
féltékeny lenni nagyon nem akarok.


Időm sincs: mondom, írok,
nem érek rá másra,
idő-rabló-társra,
ez most csak rólam szól.

Az úr, aki ír, én vagyok:
te itt csak a versben vagy
valaki, szerelmem, életnagy-
hiányod is csak itt hagyod.