kirakó
Ártatlan őszintén
nem lehetsz, ha az én
szemembe nézel így:
ragadós az irígy
ragyogás.
A mondatoknak két
értelme van, de
egy párhuzam elég
összekötni veled
az életemet.
A színfal élethű
hologramként remeg:
te játszol velem bűnt
vagy én játszom veled
bújócskát?
Rád is az tört, érzem,
ami engem megkavart:
még nem hiszed el nekem,
amit a hiány eltakar,
a kettős semmítést.
E tükörben a fény
a titkosírt remény
térképét
sok apró
darabra
szabdalja,
kirakónak.
nem lehetsz, ha az én
szemembe nézel így:
ragadós az irígy
ragyogás.
A mondatoknak két
értelme van, de
egy párhuzam elég
összekötni veled
az életemet.
A színfal élethű
hologramként remeg:
te játszol velem bűnt
vagy én játszom veled
bújócskát?
Rád is az tört, érzem,
ami engem megkavart:
még nem hiszed el nekem,
amit a hiány eltakar,
a kettős semmítést.
E tükörben a fény
a titkosírt remény
térképét
sok apró
darabra
szabdalja,
kirakónak.