Portfóliók

Szét vagyok hullva, azt hiszem.
Kéthetes kínai játék vagyok.
Nézlek, nézlek, héttorony-szem,
Képernyő-mosolyod rám ragyog.

Szükségből is vadállat vagyok.
Üvegszilánkok selyme simít
Végig nyelvemen, amíg elképzelem
Csobogó forrásban csillanó illatod.

Nem keresek ürügyet, okot.
Ne nézd a virágot, lopott.
Na ja. Végül a homok arcot ér.
Nem menekülhetsz: belőled él.

Futó nyomodba eredek.Én adom a nevedet.
A nyelv körbezár bennünket, meglenget
- a logoszt üveggolyóként megkapod -,
egymásba olvaszt, ahogy ezt olvasod.