Portfóliók

Manó sír

Szomorú lettem, gondolta manó.
Tudom jól, sírni ilyenért nem való.
Mégis, megállok, s bánatom
e fatörzsre rárakom.
Majd az eső lemossa,
Egy madár tán lefossa,
És megy tovább az élet
Nem törődik vele, csak egy lélek.

Mennyi rossz fa lehet tüzemen?
Senki nem szól, süketek.
Szavak szándék nélkül,
Mégis egy lélek sérül.
Újabb gally a máglyán,
Újabb tétel a számlán.
Manó könnyei potyognak,
Máshol indulatok fortyognak.

Így aludni jobb
S hazudni jobb.
Tanulni sok,
Mit fejemre kapok.
Kávé, dohány, kedves dalok
Mégis épp, hogy meg nem halok.
Fejemben nyüzsögnek, szuszognak a terhek,
Hogy már kulinak érzem magam.
Előttem ajtó,
Jobbra árok,
Balra hadsereg,
Hátam mögött nevetnek.

Fejemben lejátszott száz beszélgetés
Hagy maga után száz kérdést.
Büszkeség vagy balítélet?
Értelem vagy érzelem?
Háború vagy béke?
Az ajtót betöröm,
A sereget lelövöm.
Az árkot betemetem,
A nevetőket kinevetem.

Így búsongott manó
Pedig ilyenért sírni nem való.
Manó inkább elkárhozik,
Minthogy bántsa tojásait.
S oly értetlen áll a pofon előtt,
Hogy a törzsön ült egész délelőtt.