Portfóliók

A sas hódítása

Simon Scarrow

info@goldbook.hu

www.goldbook.hu

Kr. u. 42. Quintus Licinius Cato épp csak megérkezik Germániába, a római hadsereg legkeményebb alakulatának, a II. légiónak az újoncaként. A könyveket bújó fiatalember nehezen alkalmazkodik a katonaélet szigorához, és mindennek tetejébe még társai ellenszenvével is meg kell küzdenie, mikor azok megtudják, hogy kapcsolatai révén a felettesükké nevezik ki. Macro, a félelmet nem ismerő és számos csata nyomát magán viselő centurio helyetteseként Catónak, mindenkinél többet kell bizonyítania az előttük álló kalandok során. A helyi germán törzzsel vívott véres összecsapás alatt Catónak lehetősége adódik megmutatni, hogy több egy tapasztalatlan ifjoncnál. Ám a katonák megtudják, hogy a hadsereg következő hadjárata egy messzi, barbár földre viszi őket: Britanniába. A nyugat felé tartó hosszú menetelés után Cato és Macro különleges küldetésre indulnak, mely egy olyan összeesküvésbe keveri őket, ami magát a császárt is megdöntheti.

Scarrow röviden összefoglalja újabb könyve előzményét: Marco és Cato, pár gondosan kiválogatott emberrel, titkos küldetésben jártak. Egy zsoldládát kellett visszaszerezniük, amelyet Julius Caesar közel száz évvel korábban kénytelen volt hátrahagyni a mocsárban. A II. légió rangidős tribunusa, Vitellius, a sima modorú patrícius azonban úgy döntött, hogy megszerzi magának a pénzt, és megvesztegetett lovasíjászokból álló csapatával a ködös mocsárban rajta ütött Marco emberein. Ám Vitellius kudarcot vallott és elmenekült. Csakhogy a sors kegyes volt a tribunushoz, ugyanis rábukkant a brit teutonok egyik oszlopára, amely arra készült, hogy körülfogja az előrenyomuló rómaiakat, és még időben figyelmeztetni tudta a légiót a veszélyre, így végül sikerült győzedelmeskednie, Vitelliusból pedig hős lett. Akik tudtak Vitellius árulásáról, azok mindannnyian undorodtak a rangidős tribunus magasztalása láttán.

Az újabb kötet egy alapos ismertetővel indít a római légióról, annak felépítéséről. A NATO-nak kémkedő Belovai írhatott ilyet a Magyar Néphadseregről. Az első lapok azonnal egy halállal végződő gladiátorviadal után belehelyeznek bennünket a regény valós idejébe: Vespasianus a britonok ellen vezeti csapatait, s az ellenfél nincs híján a bátorságnak. Mint a legtöbb harcos kultúra, makacsul ragaszkodnak a becsület törvényeihez, amelyek betartása révén dölyfös vakmerőséggel és félelmetes vadsággal indultak háborúba. Ennél is aggasztóbb volt a tény, hogy a briton törzsek szövetségét olyan ember vezeti, aki tudja, hogyan használja a lehető legjobban haderejét. Vespasianus, ha kelletlenül is, de tisztelte a britek vezérét, a catuvellauni Caratactust. A fickó már bevetett egy-két fortélyt, és a római hadsereg tábornoka, Aulus Plautius jobban tenné, ha több tisztelettel viseltetne az ellenség iránt, mint eddig

Mintha egy római környezetbe ágyazott Griffint olvasnánk,(aki az amerikai hadsereg hivatalos public relations részlegének vezetője- -ez volt az első gondolatom, hisz a jeles történelmi regény írója két oldalon keresztül sulykolja a fejünkbe a római légió felépítését, szerkezetét. Precíz definíciókat olvashatunk arról, hogy ki lehetett legátus, ki tribunus és milyen kötelességekkel jár mindez. Az olvasó számára eligazító lehet az a mondat, melyben azt olvashatjuk, hogy minden egyes centúriót egy optio segített, aki a helyetteseként szolgált. Általában arra vártak, hogy megüresedjék egy-egy centuriói poszt, Claudius császár uralkodása alatt Britannia meghódítási kísérlete az a keret, melyben a szerző, Cato, a botcsinálta kisfőnök életét, harcait, szerelmét elhelyezi, viaskodását kiképzőjével, Bestiával, aki haldoklása közben ráhagyja híres kardját, aminek aztán nagy hasznát is veszi a barbár törzsek ellen vívott harcában. A regény nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a kenyérharc, intrika, helyezkedés, kidomborodjék a római hadseregben mind a vezetők, mind a vezetettek közt. Az ármány mellett nem hiányzik a szerelem sem, akit Lavinia testesít meg Macro számára. Részletes kitérőt olvashatunk a sebesüléssel leszerelt légionáriusok kegyetlen utóéletéről, a tengődésről a nyomorban. A cselekményt váratlan fordulatok, Vespasiánus ajándéka, egy kegyetlen kiképző végrendelete lendítik tovább, de az erkölcsi dilemmák nem kevésbé izgalmasak. A halotti szertartások realizmusa, és más, egyéb, hasonló részletek teszik élethűvé a regényt. Scarrow mindent megtesz, hogy megossza az olvasóval a hadjárat nehézségeit, ahol a parancsnokok harci elképzelései jóval fontosabbak, mint a katonáinak épsége, ráadásul a főparancsnok szívesen játssza ki beosztottjait egymás ellen, de a harcosok szívét nemcsak a parancsnok előbb-utóbb kiismerhető lelketlensége aggasztja, de egy elhagyott druida temető kiszögezett harci koponyái is, melyek százasával riogatják a köztük menetelő római légionáriusokat. Az összecsapás nem ígér győzelmet a britonok ellen, különösen, ha eszünkbe véssük Vitellius mesterkedését a császári hatalom aláaknázása érdekében. Nagy-nagy ritkán megcsillan a római humor: egy elbitangolt lovat kergető suhancnak azt a tanácsot adják, hogy „utánozza a sárgarépa hangját”. Nekem a legjobban a regényben az az írói ambíció tetszik, amelyben a hadseregmozdulatokat részletező precizitás kart-karban jár avval a szándékkal, hogy feltárja a mögöttük húzódó római parancsnoki ambíciókat.

Akinek nincs épp a keze ügyében Sienkiewicz, az nem fog rosszul járni

Kerekes Tamás

A kiadó:

Mikor Lucius Cornelius Macro centurio Kr. u. 43 nyarán Claudius császár szolgálatában megérkezik Britannia partjaihoz, jól tudja, hogy hosszú, csatákkal teli hivatása legkeményebb hadjárata vár rá. Ám a briton harcosok rendíthetetlen bá­tor­ságára és vad könyörtelenségére semmi sem készíthette fel.
A II. legiónak a sas hadijelvénye alatt vívott véres csatái során Macrónak és ifjú beosztottjának, Cato optiónak, valamint a túlerővel szembenéző római hadseregnek le kell győznie az ellenséget, mielőtt az elég erőssé válna ahhoz, hogy eltiporja őket.
De nem a britonok jelentik az egyetlen veszélyt, mellyel Macrónak és Catónak szembe kell néznie. Egy sokkal kegyetlenebb ellenség is összeesküvést sző ellenük. Mikor Claudius dicsőséges győzelme láthatóan kezd szerencsétlenségbe torkollni, tudják, hogy gyorsan kell cselekedniük. Az idő azonban egyre fogy...


A SZERZŐ

Simon Scarrow egy vezető gimnáziumban tanít. Régebben a római történelmi program keretében diákcsoportokat vitt körútra Anglia múzeumaiba és számos romhoz. Mivel kedvelte Forester, Cornwell és O’Brian regé­nyeit, és lázba hozta a római romok feltárásainál összegyűjtött tudás, ezért úgy döntött, olyasmit ír, amit olvasni szeretne: egy háborús történetet, ami Britannia római megszállása idején játszódik, Kr. u. 43-ban.
Simon Scarrow jelenleg Norfolkban él.