Portfóliók

harminchárom napig nyakamban az éggel
elfeledtem már több mint héthatárt
santiagó: ülök a magam zsebében
s közben a gyomrom is lassan perforál

szentek nyomait feltörték talpaim
szentek nyomain lézengő kutyák
útjaikat járva faltam fel magam is
a harminchárom elnyűtt éjszakám

kocsma küszöbén szájharmonikával
ezt elfújnám még és indulnék tovább
de santiagóból hazavisz a reggel
s fölöttem az ég is lassan perforál