Portfóliók
Mare Meum
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él
mire a galaxison túlról küldött üzenete
Földet ér
mint a vezeklő aki az életben egyszer
a Szent Végponton túlra készül de még
visszautat remél
mint a vadász aki vakságig tágítja szemét
hogy el ne szalassza kiszenvedett
szerencséjét
megragadni a mai hullámverések rajzolatát
mert holnap már másutt hagynak
árulkodó nyomot
kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos
vízzel-holddal mozgó homokból
egy kődarabot
összeterelni majd sorba rendezni a
neveletlen felhő-fiókákat
beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité
fátyolnyi fürtjeibe
hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű
kontyai
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
először csupán egy fodrozódásig
majd egy zátonyig
majd még egy csillámig
a medúzák magányos határáig
a délelőtt párás gallérja alatt
a sodrás részének lenni
átlátszó fények leple alatt
a tengerfenéken
árnyadtól elszakadni
míg bokáid körül megtorpan a víz
és hamis útra tér
és sarkad zavart buzgárokat
fakaszt
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
átengedni magadat az árapály
erejének
mely egy pillanatra magába szippant
de ha érzi hogy nem félsz tőle
hagyja, hogy te légy az úr
eltűrni hogy arcul legyintsen
ha a Mindenegy lebegő kórusában
lekésed az odafent rendelt
ütemet
együtt mantrázni antracit althangokkal
melyek leráztak magukról
mint egy rossz rémálmot
dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket
egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat
mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja
a parton felejtett
és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul
a testünkön ellopott kristály-csillámokért az
Isten-hozott plankton-kenyeret
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
kikacagni a vészjósló vihart
mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész
ezer korbácsütésére
kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből
az elvágyódás száműzött szigeteinek
szerelmes leveleit
felkutatni egy zuhogó hasadékban
az üldözői elől elbujtatott kincskereső
rabot
meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen
belesiklanak a ringatózó
asszony-öblökbe
amint a törvénytábla-töredékekbe is
belemossák a letagadott
igazságokat
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
és fillérenként leszámolni a szétfolyó
tajtékokat hogy végül elfogyjon
sorsunkból a harag
és kikönyörögni a körülöttünk köröző
sirályok kandi csőréből az
utazás-falatokat
és felmutatni a fürdőző holt anyagnak
a kőtáblák elmoshatatlan
törvényét
és soklábú szirtek őrtornyaiból
szemlélni rendetlen óriások
megalvadt művét
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek
beletemetkezve a tékozló terek
gerjedelmébe
2006. szeptember 12 – október 27.
zene: Novus Jam
Sri Chinmoy
két-éltem szépia-kékségű
elemében
mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él
mire a galaxison túlról küldött üzenete
Földet ér
mint a vezeklő aki az életben egyszer
a Szent Végponton túlra készül de még
visszautat remél
mint a vadász aki vakságig tágítja szemét
hogy el ne szalassza kiszenvedett
szerencséjét
megragadni a mai hullámverések rajzolatát
mert holnap már másutt hagynak
árulkodó nyomot
kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos
vízzel-holddal mozgó homokból
egy kődarabot
összeterelni majd sorba rendezni a
neveletlen felhő-fiókákat
beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité
fátyolnyi fürtjeibe
hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű
kontyai
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
először csupán egy fodrozódásig
majd egy zátonyig
majd még egy csillámig
a medúzák magányos határáig
a délelőtt párás gallérja alatt
a sodrás részének lenni
átlátszó fények leple alatt
a tengerfenéken
árnyadtól elszakadni
míg bokáid körül megtorpan a víz
és hamis útra tér
és sarkad zavart buzgárokat
fakaszt
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
átengedni magadat az árapály
erejének
mely egy pillanatra magába szippant
de ha érzi hogy nem félsz tőle
hagyja, hogy te légy az úr
eltűrni hogy arcul legyintsen
ha a Mindenegy lebegő kórusában
lekésed az odafent rendelt
ütemet
együtt mantrázni antracit althangokkal
melyek leráztak magukról
mint egy rossz rémálmot
dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket
egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat
mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja
a parton felejtett
és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul
a testünkön ellopott kristály-csillámokért az
Isten-hozott plankton-kenyeret
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
kikacagni a vészjósló vihart
mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész
ezer korbácsütésére
kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből
az elvágyódás száműzött szigeteinek
szerelmes leveleit
felkutatni egy zuhogó hasadékban
az üldözői elől elbujtatott kincskereső
rabot
meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen
belesiklanak a ringatózó
asszony-öblökbe
amint a törvénytábla-töredékekbe is
belemossák a letagadott
igazságokat
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
és fillérenként leszámolni a szétfolyó
tajtékokat hogy végül elfogyjon
sorsunkból a harag
és kikönyörögni a körülöttünk köröző
sirályok kandi csőréből az
utazás-falatokat
és felmutatni a fürdőző holt anyagnak
a kőtáblák elmoshatatlan
törvényét
és soklábú szirtek őrtornyaiból
szemlélni rendetlen óriások
megalvadt művét
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek
beletemetkezve a tékozló terek
gerjedelmébe
2006. szeptember 12 – október 27.
zene: Novus Jam
Sri Chinmoy
