Portfóliók

Isten olyankor tervezett,
mikor minden észt elvetett,
de nem belém.
S jössz felém,
kedvesen, arcodon mosollyal,
szívvel s nem gonosszal
vagy tele.
Bár ez csak fele
annak, amit látok,
vagy amire vágyom.
A kapukat nyitom, csalogatok,
szólabdákat adogatok
profi módon,
ahogy mondom,
vagy írom.
Aztán nem bírom,
jön a kínom,
jön a félsz,
akár kérsz,
akár nem.
Hiszen itt vagy, néznél
kíváncsian kérnél,
lopnál, időt meg engem,
de záródó kapuval szemben
leled magad.
A hülye falak
meg csak nőnek körém.
Kételyekkel bélelem,
a habarcs a félelem.
Bármitől, bármiért,
egészen a semmiért.
Néha legyőzni sok,
mit egy helyzet hoz,
ezért hagyok időt,
hogy ne húzd a cipőd
elfele.
Nekem idő, neked türelem,
ez már csak ilyen küzdelem.