Portfóliók

1.

ronggyá tetten, megveszetten,
egy gyűrt farzsebből kiesetten
a hajnalpacsirtákat hallgatom.

minden megszeretettem,
minden éltem elhagyom;
úgy fürdöm a hajnalban,
mint halni hívó mélyben.

nem számít már rég az idő.
te megtudtad - én megértem.

2.

most dögvirágok bús illatát
issza magába a partmenti táj.
a lépcsőn múltunk elüldögél,
kiöntve karcos vörösborát;

felejtendő vagyok neked,
mint bárki ember bárkinek.
a létezésből kiszakadtan
áldozzunk a semminek -

3.

homok pereg ujjaink közt,
közénk feküdt a rettenet.
idővel már nem számít,
hogy ki kit is szeretett.