Portfóliók
Vonatmagány
Mocsok-kék állomásokon
csak tél zúg és
törött üvegeken át dér-permet
zuhan a hajamra, míg várok.
Már ismerem a gyomromban
a hideget,
már ismerem a lábujjaim között
a görcs-fagyot.
Borostás vagyok és rideg -
pont, mint
a többiek - sietnek és elfelejtenek
köszönni.
Kék-sárga gépvonatok
közt füstköd gomolyog, és
vaslépcsőn kúszik
a magány.
Köszöntik tisztelt utasaikat -
megyek, mint mennek
fagytól menekvő
pókok betonkockák alatt.
csak tél zúg és
törött üvegeken át dér-permet
zuhan a hajamra, míg várok.
Már ismerem a gyomromban
a hideget,
már ismerem a lábujjaim között
a görcs-fagyot.
Borostás vagyok és rideg -
pont, mint
a többiek - sietnek és elfelejtenek
köszönni.
Kék-sárga gépvonatok
közt füstköd gomolyog, és
vaslépcsőn kúszik
a magány.
Köszöntik tisztelt utasaikat -
megyek, mint mennek
fagytól menekvő
pókok betonkockák alatt.
