Portfóliók

Rájdersz Dögleszt? (Török Zsófi)

[Hölgyek öröme]

A Reader's Digest a világ legismertebb magazinjai közé tartozik, több mint hetven országban 21 nyelven jelenik meg, az amerikai fogyasztói társadalom gondolkodásmódjának, értékrendjének egyik szimbóluma. A Rájdersz Dögleszt viszont Kerekes Tamás új könyvének címe.

A szójáték jelentése számomra egyértelmű: a tömeg- és egyenkultúra „áldásos” hatására utal. A borító, melyen egy Marilyn Monroe-t játszó nőtől, Arthur Millerig érték és értéktelenség egymás mellett szerepel, jól illik a címhez és a műhöz. (A szerkesztőt, Rentz Mátyást dicséri.)
Klasszikus értelemben ez a könyv nem nevezhető regénynek, egyes fejezetei csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Önálló novellákként is megállnák a helyüket. Ami összeköti őket: az utazás toposza és az író alteregói.

Az út elején Timur Link (nomen est omen) a velencei temető egyik ironikus feliratú sírján talál magának alvóhelyet, maga az utazás a nagy végállomásig, a halálig tart. Nem könnyű Timurral és Tiborral tartani, mert időnként az élet legsötétebb bugyraiba vezetik az olvasót. Erre elég a teljesség igénye nélkül néhány példa: Tibor koprofág válasza a neoliberális gazdaságpolitikára, a nők iránti kielégítetlen és kielégíthetetlen vágya, vagy képtelensége arra, hogy legalább - önkezével véget vetve életének- a saját halálát uralja.

Azért az olvasó nem kerül Dante poklába, finom – Rejtőt idéző, s időnként rá is hivatkozó - humor lengi át a legvadabb történeteket is. A színhelyek változnak. Többek közt Velence, Prága, Verona, Berlin, Szolnok színes mozaikjai villannak fel úgy, ahogyan még sohasem láttuk. De nem csak térben, időben is utazhatunk, láthatjuk Gauguin korának Párizsát vagy éppen1971-ben Stockholmban Pablo Neruda Nobel-díj átadásának különös körülményeit.

A szöveg egy része dőlt betűs, ennek kettős szerepe van: részben kiemel egy-egy fontos gondolatot, képet; másrészt –zárójelben - a szerkesztő egyes mondatokhoz fűzött megjegyzéseit is tartalmazza. Ez – a „blogozás” virtuális világához hasonlóan - a zárt szövegvilág felnyitását, párbeszédessé válását idézi elő.

A szerző világról alkotott képe nem éppen optimista. Az utolsó fejezetben a „Nagyon Nagyon Nagy Októberi Forradalom” évfordulójára tervezett irodalmi pályázat elkészítésével megakad egy szerkesztőség, a megoldást egy szeméttel kapcsolatos amerikai elmélet segítségével Fejtő Béla találja meg. ” Barthelme az USA hatvanas-hetvenes évekbeli szemét termeléséből indult ki, amikor is évente 4%-os ütemben emelkedett az évi szeméttermelés. Fejtő szerint nem nehéz megjósolni, hogy nem sokára, azaz hamarosan 100%-ról beszélhetünk, amikor is a szemét átveszi a valóság szerepét, hogy kivirágozzék rajta a jövő. Fejtő nemcsak a kukákba ürített szemétre gondolt, hanem arra is, amit az emberi fejek kukáiba ürít a mai világ. Döntését tehát ehhez mérten hozta meg. Elhatározta, hogy pályázati kiírását a neves évforduló alkalmából minden irodalmi orgánumba eljuttatja. A memorandum nem tett ki többet, mint húsz sor. Fejtő alapos munkát végzett. A minimalista stílusra is igényt tartó pályázati kiírás 20 flekkben szabta meg a beküldendő pályamunkák hosszát.” De győztest így sem hirdethetnek majd, idejük lejárt, rájuk süllyesztő vár, Timurra pedig halál.

Ezzel vissza is jutottunk a címhez, és az emberi fejek kukáinak megtöltésére készen álló, a szemetet valósággá varázsoló szép, új világhoz. A Rájdersz Döglesztre sok mindent ráfoghatunk, azt semmiképpen nem, hogy könnyű nyári olvasmány lenne. A befogadónak olykor hátborzongató, máskor vicces intellektuális utazásban lehet része, ha híven követi a főhősöket.