Portfóliók
Nyugati téri requiem
Ázott, húgyszagú tunikádban,
rőtté vált cipődben, s lopott
kalapodban ülsz a padon.
Mosdatlan kezedben forrón
gőzölgő forralt bor. Anyáddal
üvöltözik apád: kié legyen
az italod. Nem látsz már az
ég egy adta világon semmit,
csak fájdalmas könnycseppet
arcodon. Tudni nem tudod:
szegény vagy. De ülsz, és
még mindig néma a h.
2008. április 21.
rőtté vált cipődben, s lopott
kalapodban ülsz a padon.
Mosdatlan kezedben forrón
gőzölgő forralt bor. Anyáddal
üvöltözik apád: kié legyen
az italod. Nem látsz már az
ég egy adta világon semmit,
csak fájdalmas könnycseppet
arcodon. Tudni nem tudod:
szegény vagy. De ülsz, és
még mindig néma a h.
2008. április 21.
