Portfóliók
Hitb és tudomány
Majomfiú és zergelány
Hiszem, vagy tudom?
Vitaestek hit és tudomány viszonyáról
A kötet életet lehel egy megkövült vitába, melyet egymástól független kötetekben és weblapokon vívnak egymással az elkeseredett, vagy éppen vidám szerzők. A Typotex Kiadó könyve az 1998 és 2005 közötti szegedi és bécsi magyar egyetemisták vitaesték sorát rendezték meg a hit és tudomány viszonyáról. Mellesleg sikerült leültetni egymás mellé a református teológust a tudományfilozófussal és neves utazásszervezővel. A parttalanságot komoly moderátori munka gátolta meg. A legrokonszenvesebb a kötetben, hogy a résztvevők megpróbálták egymás álláspontjait kölcsönösen továbbgondolni és a látható, vagy még inkább a sejthető végeredmény alapján bíráltak, vagy fogadtak el téziseket erről a témáról, melynek jegyében egyszer embereket égettek. Bár, ha jól tudom, az egyik legutóbbi pápa bölcsen megbocsátott az évszázadok óta halott Galileinek, vagy Giordano Brunónak.(na erre mondják mifelénk, hogy annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz -Kerekes Tamás). Mi sem vagyunk azbesztből, gondoltam és nagy lelkesedéssel olvastam ezt a mértéktartóan olvasmányos könyvet.
Noha még nem tudjuk, milyen érzés denevérnek lenni, de már sejtésünk van arról, mit gondol egy paranoid android, érdemes volt visszaemlékezni a New Orleans-i egyetem fizikaprofesszorának, Frank j. Tiplernek 1994-ben megjelent alapvetésére (The Physic of Immortaly), melyben az emberi személy halhatatlanságát számítógépprogramok alapján magyarázza, pontosabban azon az alapon, hogy a személyi élet halhatatlansága olyasmi, mint az emberi szellemiség összefoglalása egy programba, mely a világegyetemben konzerválódik. Kérem az olvasót, ne nyerítsen fel, jól jöhet még ez a fragmentum abban a pillanatban, amikor az urológusunk közli velünk, hogy a prosztatarák-teszt pozitív volt az esetünkben. És ne felejtsük el Napóleont, aki ugyan nem volt sem metafizikus, sem optimista kognitivista, de megjegyezte két sziget közt, hogy aki fél, az szíve mélyén nem ateista. Nyugodtan átlapozhatjuk azt a részt amelyben az episztemiológia megütközik a performatív elgondolásokkal, mert a vitában résztevők, mivel népes hallgatóság előtt beszéltek, álláspontjuk alátámasztására szemléletes példákat hoztak, sőt továbbgondoltak.
E. Szabó László tudományfilozófus például az evolúciós episztemiológiáról szólván, például azt mondotta, hogy ha egy zergefiú át akar ugrani az egyik sziklacsúcsról egy másikra egy zergelányhoz, akkor két lehetőség van: ha az érzékszervei, és agya helyesen tükrözi a térbeli viszonyokat, akkor átugrik, és ezt a tulajdonságát továbbörökíti, ha nem, akkor a szakadékban köt ki. Ezt még megfejeli e pallérozott elme azzal, hogy sok ember számára az evolúciós folyamatban az igazi töréspont valahol az öntudattal, az önreflexióval megáldott embernek a megjelenése. Ezt akár Friedrich Hegel is mondhatta volna a Szellem fenomenológiájában, de mi ne felejtsük el Max Frisch szép drámájának Hölderlinről írt szép drámának passzusát, melyben a tübingeni konviktusban felkiált Schelling: ”Óh, Hegel, hát a torkodon eregeted le a sütnivalódat!”(tudni illik Hegel épp legurít egy flaskát -Kerekes Tamás). Majd azt mondja a neves tudományfilozófus, hogy számára már csupán egy apró technikai kérdés, hogyan jutunk el az embernek a magasabb fokú reflektáltságához. Csapó.
Szó elszáll, lehelet megszakad, de csak röpke pillanatig, mert reflektál Weismahr Béla, jezsuita filozófus: Magas lóról indít. Azt mondja, hogy az evolucionisták összekeverik a genezis és az érvényesség problémakörét. Annyi engedményt ugyan tesz, hogy az evolucionosta munkahipotézis alkalmas arra, hogy az érzékszervek kialakulására viszonylag értelmes választ adjon. Ezt lehet-folytatja a professzor úr, illusztrálni azzal a majommal, mely az egyik fáról való ugrás közben elvéti az ágat. Ez a majom hamar halott majom lesz(Én voltam az- Kerekes Tamás. Tehát nem tagadható, hogy az ismeretelmélet alapvető problémájához egyáltalán, és végső fokon az evolúcióelmélet hozzá tud szólni. De az állítás igazságtartalma azért kérdőjelezhető meg, mert a létrejöttnek és az érvényességnek kérdését nem különbözeti meg , sőt nem is tudja.
A kötetben kivesézik Edingtont, Einsteint (az Isten kockázik-e vagy sem, lábjegyzetben értesülhetünk arról, hogy egy elmefilozófus és agykutató(MacKay) egy hosszú tanulmányban nagyon precízen levezette, hogyha a világ olyan determinisztikus lenne, mint egy óramű, az ember akkor is rendelkezne az akarat szabadságának szubjektív élményével. Ezt azonban a tudós jezsuita hevesen tagadta, de annyi engedményt azért tett, hogy mellékesen megjegyezte, hogy a szabadság nagyon nehéz fogalom.(A kiemelés tőlem ered- Kerekes Tamás)
A vita során elgondolkodhatunk arról, hogy magunkban felrójuk e Schrödinger professzornak, hogy buddhista lett? Én felmenteném a kollégát, hisz ő volt az, aki leszögezte Princetonról, hogy „komoly ember nem tartózkodhat két hétnél hosszabb távon olyan helyen, ahol a legjobb bor is másodosztályú”. És kimeredt szemmel kell elfogadnunk Tóth Mihály gondolatát(ő az utazásszervező), miszerint „Tisztázzuk mindenekelőtt, hogy mit is jelent a „vagy”, és csak utána beszéljünk arról a két dologról, ami a „vagy” -nak az egyik, illetve a másik oldalán áll.(No erre befizetek- Kerekes Tamás)
A karcsú, elegáns kötet résztvevői a véletlenről, teremtésről, evolúcióról, etikáról és genetikáról, ökológiáról és kereszténységről folytatnak szellemes, érthető diskurzust.
Szakdolgozat előtt állóknak , és konfirmálni szándékozóknak egyformán ajánlom.
A kiadó:
Ez a hiánypótló kezdeményezés teológusok, hívő és ateista természettudósok és filozófusok számára tette lehetővé, hogy nézeteiket nyilvánosan kifejthessék, és egyúttal inspiráló párbeszédekben többféle nézőpontból megvilágíthassák. És ahogyan párbeszéd, kérdezni tudás és toleráns gondolatcsere jellemezte a vitaesteket, úgy a könyv is ebbe a légkörbe vonja be olvasóját.
A vitaestek résztvevői:
Bölcskei Gusztáv református teológus
Czeizel Endre orvos genetikus
E. Szabó László tudományfilozófus
Kampis György tudományfilozófus
Kókay József geológus
Lányi András író, filozófus
Papp Sándor kémikus
Somfai Béla jezsuita erkölcsteológus
Szónoky Miklós geológus
Tóth Mihály filozófus, utazásszervező
Weissmahr Béla jezsuita filozófus
Timur Link
Kerekes Tamás
Cafe Stockholm
