Az első vég
Vállamon egy barátom köpenye.
Ruhám a porban. Tehát meztelen voltam.
Izzadok. Tudnám, mi történt.
Valamit megtettem. Most, íze a körtét,
minősít mindeneknek.
Az ész, mint egy Úrnak kedves
királyság asszonyait, kíván
házába mindent ---
De csak a szemtanúk meséi.
Hogy az elsőt megölettem,
féltek, talán örültek
is: „A király megint a régi”,
s a történetek végül egybeestek.
A címét különösen szerették:
„Dávid táncol az Úr előtt” ---
Este végre kérdőre vonhatsz.
Ügyetlen voltam, megalázott,
mindenki helyett, mert mindenki az.
Annál jobb, hogy mindenki látott.
Csak délután voltál férfi.
Embert öltem, ezzel mentesz,
táncért, és neked nyugalom, hogy
ilyen soha többé nem lesz.